Észrevételek a Derkovits-ösztöndíj kuratóriumának munkájáról

Másolatot kap:
Képző- és Iparművészeti Lektorátus
Keszthelyi Ferencné igazgató

Tárgy: Észrevételek a Derkovits Gyula-ösztöndíj kuratóriumának munkájáról

Tisztelt Miniszter Úr!

2001 júniusa óta vagyok a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségének elnöke, így 2002-ben először volt alkalmam a minisztérium felkérésének eleget téve részt venni a Derkovits Gyula-ösztöndíj pályázati anyagát bíráló bizottság munkájában.
A szakmai szervezet, amelynek képviselőjeként a bizottság munkájában részt vettem, jelenleg az egyetlen Magyarországon, amely a 35 évesnél fiatalabb hivatásos képzőművészek érdekeit képviseli, tagjainak pályakezdését, bel- és külföldi kiállításokon való megjelenésüket pedig szervezési és anyagi támogatással segíteni igyekszik. Ugyanazt a képzőművész-generációt tehát, amit a Derkovits-ösztöndíjjal az állam is támogatni kíván. Ezért érzem elengedhetetlenül szükségesnek, hogy tavalyi tapasztalataim alapján felhívjam a figyelmét bizonyos problémákra, amelyek a zsűri összetételéből és munkamódszeréből adódnak és amelyek véleményem szerint rossz irányban befolyásolják az ösztöndíjasok kiválasztását:

A kuratórium tagjai között évről évre szerepelnek olyan idős mesterek, egyetemi oktatók, akik saját tanítványaik munkáján kívül nem ismerik megfelelő mértékben a fiatal kortárs alkotók tevékenységét. Így aztán az ösztöndíjra túl gyakran az imént említett (volt) tanítványaikat javasolják. Ezt viszont nem csak azért tartom sérelmesnek, mert hiányos ismeretek alapján hozott döntés születik, hanem azért is, mert az ösztöndíj deklarált célja, hogy a harmincöt évesnél fiatalabb, „már önálló tevékenységet felmutatni tudó” művészeket támogassa, nem pedig a graduális képzést éppen abszolváló frissdiplomásokat.

Továbbá kifogásolhatónak érzem, hogy a kuratóriumnak olyan tagja is legyen, akinek hozzátartozója pályázatot nyújtott be. Hiába nincs jelen az adott pályázat értékelésekor, a zsűri tagjai így is kellemetlen helyzetbe kerülnek.

Az ösztöndíj-kérelmekhez a néhány eredeti mű és a szakmai munkásságot bemutató dokumentáció mellett be kell nyújtani egy írásos munkatervet is. Idő hiányában (és talán érdektelenségből?) azonban ezek elolvasására egyáltalán nem kerül sor! Pedig szerintem a pályázati anyagnak igen fontos részét képezik, hiszen ezekből derül ki a zsűri számára, hogy a pályázó tulajdonképpen mivel szeretne foglalkozni az ösztöndíj időtartama alatt. Ez a probléma egyszerűen orvosolható lenne, ha a pályázatok szöveges anyagát sokszorosítanák és a zsűritagoknak még az ülés előtt eljuttatnák.

Ezzel a levéllel nemcsak az a szándékom, hogy magam és az egyesület vezetősége nevében a fent részletezett problémákra felhívjam a Miniszter Úr figyelmét. Mint a pályakezdő művészgeneráció szakmai nehézségeit és a magyarországi művészeti intézményrendszer működését jól ismerő civil szervezet vezetői a helyzet javítására is konstruktív javaslatokat szeretnénk tenni. Arra is, hogy hogyan lehetne a Derkovits-ösztöndíj pályázatának elbírálására olyan szakmai zsűrit összehívni, amely korszerű ismeretekre támaszkodva és nagyobb körültekintéssel hozná meg a döntést. De a kapcsolatfelvétel szándéka az is, hogy személyes találkozó, vagy a levelezés folytatásával elősegítsük a kulturális tárca és a fiatal, hivatásos képzőművészek közötti párbeszéd megindítását, mivel ezek a problémák azt is tükrözik, hogy a hazai kulturális életben a vizuális művészetre a szükségesnél sokkal kevesebb figyelem irányul.

Levelünket eljuttatjuk az Exindex internetes folyóirathoz, valamint a Balkon és a Műértő kortárs művészeti lapokhoz is.

Válaszára várva tisztelettel üdvözli:

Budapest, 2003. január 17.

Király András
elnök