A visszatérés mítosza szörf
Négy hétig hánykolódott az Északi-tengeren és hogy életben maradt, az csak annak a hatalmas felfújható, beépített iránytűs fotelnek köszönhette, amelynek erős narancssárga fényét a holland partiőrség észlelte. Még eszméletlen volt a szörfös, amikor Budapestre került, így képtelen volt számot adni a testét elborító bronzszínű, mandulaillatú jódfoltok és a hálózsákjából kihulló Cremaster plakát eredetéről.
A lábadozás után most igyekezett leromlott fizikumát egy bemelegítő körrel helyreállítani. A hatodik érzék vezérelhette egyből Nada Sebestyén: egyenesen – immer geradeaus című kiállítására a Goethe Intézetbe.
A költői mobilitás szelleme átjárta a hős tépázott lelkét. Sebestyén nyersen metszett kollázsain ideiglenes elemekből tákolt szálláshelyek láthatók neutrális háttérben, sivatagban vagy házrenoválás előtt [pic1]. A transzparens bárholiság édes érzését a művész nemcsak leírja, hanem védőfelszerelést is kínál a téri determinizmussal küzdő harcosoknak. Költözködéskor a bútorok védelmére használt takarókból varrta sátorszerű ruháit ill. a galéria plafonjáról lógó kis fülkét. [pic2] A filcszerű anyag és az egyszerű formák egyszerre idézik az Urálon túli nomádok és a távol-keleti ősi katonai ruhák világát [pic3]. Melegít és véd, otthont ad az akármerrében minden szörfösnek. [pic4]
Már csak a polarizáció kedvéért is a MEO kommende architekturjával kellett folytatnia. A tíz fiatal osztrák építésziroda bemutatkozója szépen követi le a high-teches illetve a 60-as évek jövőképeiből merítő retro-minimalista tendenciákat. Már többször bebizonyult, hogy az építészek kiválóan installálnak kiállításokat: a dokumentációknak ezúttal utazó ládákból mintegy kihajtogatott táblarendszer szolgált keretül. [pic5]
Mindjárt az elején szimpatikusnak találta a holodeck.at stúdió ‘making.it center’-ét, amely egy használaton kívüli belvárosi üzlethelyiség utcafrontját vette birtokba. [pic6] A járókelőket bizonyára feldobva, a sárga fényű kirakatok életet vittek az egyébként valószínűleg csak fekete lyukként funkcionáló térből kifelé az utcára. Továbblépve, a MASTERERMOOSMAN iroda saját kubusegységen alapuló ‘Tee-haus’-a finom vázú, tiszta konstrukció, mintha a fehér térközeivel együtt egy matekfüzet szürkéskék négyzethálóját húzták volna ki a harmadik dimenzióba. [pic7]
A Gerhard Mitterbergerék tervezte parkoló betonelemein négyzetes résekből diffúz fények áramlanak diszkréten, a beton ridegségét megtörve az ötlet előhozza az anyag pozitív futurizmusát.[pic8] A fikció vonalát erősíti még a gerner.gerner iroda lakóháza is, [pic9] a Jetsons című amerikai űrcsalád-rajzfilm világa le corbusier-i szigorral merevítve.
A MEO-ból a Dunán ereszkedett vissza a városba, hogy megtekintse a Lánchídnál a Folyamat Galériát. Kétszer is visszament, mivel igen kedveli e műintézményt, és roppantul sajnálja, hogy csak ideiglenesen működik. Még több ilyen meglepetés-osztó pont kellene a városba és akkor ki is bírná a hős karácsonyig. A körbeforgó mércepapírra, amire egyébként egy remegő tű folyamatosan írja a vízállást, Csörgő Attila egymással talán örökké versenyző két biciklistát vázolt fel, kéket és pirosat [pic10] [pic11], majd egy héttel később Lakner Antal kagylót, csillagot, és egy épp a forgás miatt akkor el nem olvasható mondatot skiccelt fel. [pic12]A dologra több időt szánva tényleg át kellett volna vennie a folyó, a papír és a tű együttes ritmusát, mivel a munka nem állt össze a hős fejében, bár lehet hogy ez csak részben az ő hibája.
Lépnie kellett, mivel félő volt, hogy átlagidő alatt teljesíti az edzőkört.
A következő pont a Trafó, benne Sanford Biggers kiállításával, a Creation / Dissipation-nel, amelyben a művész hip-hop-ot és buddhizmust vonatkoztat egymásra. A buddhizmus már a kezdetektől benne van a hip-hop kultúrában, gondoljunk csak a császár Beastie Boys buddhista tagjaira. Visszatérve a bemutatottakra, Biggers buddhista szerzetesekhez hasonlóan homokfestmény technikával graffitis stílusban írta a padlóra a szent OM jelét. [pic13] A graffitit és a homokfestményt is az ideiglenesség jellemzi, mindkettő inkább magáért az alkotás folyamatáért készül. Kérdés persze, hogy egy szent jelet miért kell ilyen harsány, agresszív formanyelvben kivitelezni.
A ‘Mandala of the B-Bodhisattva’ című videójában egy break-versenyt mutat be, amely a New York-i metró padlójából készült mandala mintázatú táncparketten zajlik. [pic14] A forma, hogy a közönség körben ülve figyeli és biztatja a táncost, valamint ahogy az ismétlésen alapuló táncelemek a padlómintával reakcióra lépnek, szakrális magasságok felé terelik az előadást.
Biggers harmadik munkájában a volt budai textilgyárban, a Fonóban kiásott nagymennyiségű ipari fonalspulniból épített vertikális ömleteget. Piszkos barna időcsatornát. [pic15]
”Csak sármosan, csak sármosan viselkedni azon a deszkán” – gondolta miközben az irányt a Ludwig Múzeum felé vette, hogy ott a hős találkozzon történetének első ismétlődő motívumával, L.A. Raevenékkel egy újabb kiállítás, A természet választása kapcsán. A holland ikerpáros szigorú szabályok szerint élve, testüket és egész életüket műalkotássá teszik. Most a budapesti projektjükkel az ideális alak problematikát a test kényszerítésének és formálásának klasszikus példája, a balett-táncosok felől közelítik meg.
A párhuzamos vetítésen a művészpáros amolyan dublőreként két balettintézeti kislány látható, amint merev tartással hosszú percekig tipeg spiccen, majd végrehajt több tucat forgást, végül egy mosollyal zár. [pic16] Nyilván ez napi rutin. A gyakorlat célzott könnyedségével szemben a folyamatos ismétlés mechanizálja a gesztust, s a lábak dobogása egyre feszültebb légkört teremt, ami már a megkeményedett izmokról és a keserves fegyelemről szól.
A szép mozit két kérdőív egészíti ki, amelyekben a lányokat életmódjukról kérdezték, mit esznek, milyen betegségeik vannak, használnak-e fájdalomcsillapítót, stb.
Tanulságos munka, s a hős megint elgondolkodhatott azon, hogy bizony az emberek különböző szabadságszinteken mozognak, s hogy egy szabályokkal már eleve teli világban vajon mi készteti őket további korlátok emelésére saját maguk felé.
Na, ideje volt hazamenni megetetni a bilincsbe vert kistesókat.