Ökumenikus szörf
Igazán szerencséje van, hogy az ökomenikus egyháztalálkozó meghívására
mégis hazalátogatott. A Városmajorban verte fel sátrát, így nagy eséllyel
végig tudja követni a Moszkva téren zajló, Ludwig Múzeum szervezte,
Moszkva tér (Gravitáció) című köztéri művészeti eseménysorozatot
is.
Örül a szörfös kicsi szíve az alapötletnek, hogy konkrétan egy köztérre
kell fókuszálniuk a projekteknek, és örül, hogy végre e remek progresszív
képzőművészeti műfaj, a public art el kezd tudatosodni Magyarországon.
Hirtelen ránézésre e kognitív manifesztálódásnak első körében tartanak
a versenyzők: a művészek és a művészeti intézmények kóstolgatják a gondolatot,
és ha minden jól megy, és ha a csapatok kitartóak, akkor a közönség ráhangolódása
is megtörténhet, amikor kb. az ezredik kör magasságában a szokásos aktivitáshiányból,
az érdektelenségből és a nem-nyitottságból sikerül kimoccantani őket.
„És akkor itt lesz a Kánaán, mert mindenki laza és játékos kedvű lesz
és lakhatóvá válik a Kárpát-medence.” – húzta be a szúnyogháló cipzárját,
kihörpinttette a zacskós levest pléh bögréjéből és lekocogott a térre.
Már a HINTS csoport performálta megnyitó esemény is tanulságosan
alakult. Szerény, barna uzsonnás egységcsomagokat osztottak, hasonlóan
a vöröskeresztes ételosztó akciókhoz. Tervük szerint mindenki – hajléktalantól
kezdve a téren átrohanók széles skáláján át egészen a műintézményi dolgozókig
– részesült volna az adományból, a „Mindenki vendég, mindenki házigazda”
jelmondattól vezérelve.
A logikával nincs hiba, hiszen kapni mindenki szeret. De a PR-os szervezők
megvágták az ötletet azzal, hogy a tér közepén a tér fölé emelkedő Gomba
presszó páholyában a meghívott műértőknek külön mégis kínáltak valami
fogyasztanivalót. S ez természetszerűleg eredményezte, hogy a műértő
kiválasztottaknak nem akaródzott leereszkedniük a térre, hiszen a teraszról
biztos távolságból figyelhették, amint a nép küzd a csomagokért. Bár a
szörföst kissé bosszantotta a mohóság foka is, amivel a hajléktalanok
leuralták az akciót, még lehetőséget sem adva, hogy az ételosztásra kevésbé
kondicionáltak is csomaghoz jussanak. Persze a HINTS-esek meg okosabban
is lokalizálhatták volna osztópontjukat a téren, ahol valóban az össznépességre
reprezentatívabb tömegek áramlanak keresztül.
A következő meglepetésadagra a PR-osok még erőteljesebb és ellentmondásosabb
bélyeget ütöttek: a sajtócsomag zacskóján fogkrémmárka díszeleg, a szóróanyagban
ajándék tubus fogkrémmel. Ki kell mosni az újságírók száját? – fékezett
habzás plusz marketing szemét. Pont, ami ellen majd küzd Eperjesi Ágnes
a Színes, reklámmentes övezet című akciójában, amely során
a járókelők reklámszatyrait feliratmentes zacskókba bújtatja a művész.
Az egyetlen pozitív és hatékony médiaötlet a PestiEst különszám megjelentetése.
Tehát a hős deszkáját a görög büfé elé lelakatolva nekivágott, hogy sorra
vegye a projekteket.
A minimális újdonságértékük miatt ugyan hátast nem dobott El Hassan
Róza R. a túlnépesedésre gondol munkájának vázlatos, fából készült
szoborvariációjától és a Kis Varsó Az utolsó biennálé emlékműve
láncból készült földgömbjétől, de kétségtelenül organikusan szervülnek
az objektumok a tájba: El Hassan szobra mellé például rendszeresen kiül
egy figura, felöltözteti és újságot ad a kezébe.
Németh Ilona Kapszulái – két alvófülkéje a szervülésnek másik útjára
lépett: a fénysebességű amortizáció folyamata követhető rajta nyomon.
A megpihenni vagy szeretkezni vágyó szörfösök számára kitalált utópisztikus
installáció ideája költői szépségű, de kár, hogy a gyakorlatban való fenntarthatóságra,
higiéniára nincsenek megoldási javaslatai a művésznek.
Egyszerűségében a legjobb bp projektje: a híres Moszkva téri óra,
sok emberi kapcsolat origója, a feszt alatt a moszkvai időt mutatja. Finoman,
tudat alatt lopja be magát a járókelők homloklebenyébe, mindenféle arrogancia
nélkül teremt kapcsolatot, és bizonyára egész konkrét elkésési, félreértési
szituációkban juttatja kifejezésre szabálydiktáló erejét. Remélhetőleg
a rendezvény után úgy felejtődik majd…
Hasonlóan kellemesek Gyenis Tibor akciói Tyborman címmel,
melyek során a tér bizonyos építészeti elemeire installálja be magát irracionális
pózokba, rejtett tartószerkezet segítségével. A meglepetésművész szívesen
fogad javaslatokat, hogy mivel tehető a mutatványa még izgalmasabbá.
Az Időjárőr lakókocsijában Sugár János gyűjti a helyi populáció
– jobbára feketemunkások, fiatalok – történeteit. Tapasztalatai szerint
nem csak a tollbamondás pénzdíja motiválja a mesélőket, hanem maga a lehetőség,
hogy végre meghallgatják őket, és fontosnak találják mondanivalójukat.
A nyers szövegek hamarosan újság formában jelennek meg a Moszkva téri
újságos standján, amely eladása fedezi majd a további diktálások költségét
a művész tervei szerint.
Andreas Fogarasi két világító álhirdetése a Digital Justice
és Sound Traveler a léc alatt maradt, mivel keveseknek áll
rendelkezésére a helyi halászó/vadászó/gyűjtögető kultúrákban az a háttér-információ,
hogy a táblák jugoszláv lemezkiadókat hirdetnek, s még ha tudnak is róla
az átvonulók, felmerülhet a kérdés bennük, hogy mi köze van e vadászmezőnek
a jugoszláv hangiparhoz? E plusz-tudás nélkül viszont a szóösszetételek
nem elég erősek, magukban nem állnak meg.
Bartha Sándor képeslap sorozata, a Hamisított városképek különösen
fáj a városképvédő graffiti–támogató szörfösléleknek. A hős nem érti,
vajon mekkora kurázsi kell ahhoz, hogy valaki lefényképezzen rasszista
falfirkákat, amelyeket aztán a képekről leretusál, majd a rendezett házfalak
reprodukcióit képeslap formájában terjeszti. Üres falak képeslapjai a
város másik pontján vajon hova hatnak? Mit érnek el? Reklámozzák a polgári
rendezettséget? Miért nem ott a helyszínen írja felül, fröcsköli le, vési
ki e firkákat a művész, alternatívát mutatva azoknak, akik naponta olvassák
a mocskolódást?
Na jó, meg kell pihennie egy baklava erejéig a görögnél. Csurog a méz
az ujjain, miközben a kolozsvári Szabó Péter és Csiki Csaba
újságját, a Moszkva Tér Pluszt lapozgatja. A lap több jellegzetes
szempontból közelíti meg és ad kellemes elegyet a térről. Kezdve a hely
építészeti analízisével, mely rávilágít a táj izgalmas összefüggéseire
és bezárva egy hirdetésátmaszatoló partizánkodás leírásával.
Visszatérve a placcra, roppantul megörült a londoni Carey Youngnak,
aki vérprofi ‘businesslike’ módszereket használ akcióiban, azt vizsgálva,
hogy a magas szintű üzleti stratégiák miként formálhatók át hétköznapokban
hasznos taktikákká. Ezúttal a Moszkva térre egy mediátort ültetett, egy
hivatásos közvetítőt, aki olyan konfliktusokat segít elrendezni, amelyekben
a felek már nem képesek megegyezésre jutni. Mivel Magyarországon még ismeretlen
e funkció és mivel az eseményt nem hirdették agyon a szervezők, vitázó
felek nem vették sajnos igénybe az ingyenes szolgáltatást, csak néhányan
fordultak tanácsért a mediátorhoz.
St.Auby Tamás Gravitáció St.andjánál sem nagy a tolongás. Átlag
napi két érdeklődő bocsátkozik minimál interakcióba: a kérdőív „Belépjünk-e
a Semleges Közel-Kelet-Európai Fegyvermentes Fluxus Zöld Zónába?” kérdésére
kérdéssel felelnek „Mi az a Fluxus Zöld?”. Ha valóban meg akarja tudni
az emberek véleményét St.Auby Tamás, akkor miért nem magyarázza el nekik,
hogy miről beszél, ha viszont nem érdekli, akkor miért megy az utcára
e kérdéssel?
A St.andtól nem messze található Bik van der Pol holland páros
bronz ládája, mely elvben egyszerre gyűjti és osztja az adományokat –
akinek van felesleges aprója az beledobja, s akinek szüksége van rá, az
majd kiveszi onnét. Az objektum Erdély Miklós Őrizetlen pénz című
1956-os papírdobozának állít emléket. A tér szociológiai aránytalanságai
és az idealizáció személytelensége miatt a láda mindig üres.
Bodó Nagy Sándor talált művészeti adatbázisa, a Szimmetria-kalauz
városképi apró érdekességek gyűjteménye számítógépen. Lehet ugyan, hogy
csak a szörfös funkcionális analfabétizmusa az oka, de sehogy sem tudta
a dokumentáció képeit nézhető nagyságúra kinagyítani, és így nem derült
ki számára, hogy mit tart a művész fontosnak a városban.
Beöthy Balázs, Andreja Kuluncic és Stefan Keller munkái
a szörf tiszta, kifeszített pillanata után, később kerülnek megvalósításra,
így nem tud róluk beszámolni.
Nem bírta ki, hazafelé menet még egy baklavára be kellett térnie a göröghöz.
A cukor gyorsan jótékony pezsgést fejtett ki agysejtjeiben: nyilván a
public art értelmezése még nem érett meg teljesen a szcénában. De az biztos,
hogy legalább erőfeszítések történnek eme tendenciák megemésztésére, és
ez nagyon pozitív. Minden bizonnyal sokat tanultak a szervezők és a résztvevők
is, és az olykor kampányoló, kommandószerű megjelenés majd finomodni fog.
Sötétedett, mire visszaért sátrához, a parkban már lobogott a tábortűz. Közös esti ima és hálózsák.