Sugár János:
A művész mint kurátor problémakörről
Nem okvetlen jó jel az, ha a művészek kurátori szerepre kényszerülnek, ez intézménykritika, és azt jelzi, hogy a valami nem működik, dolgok
nincsenek a helyükön, esetleg változások vannak készülőben. Az infrastruktúra válságban van és ezért lépnek a művészek.
A demokratikus
intézmények visszaszorulása, az erőpolitika és a mediatizálódás párhuzamai jellemzik korunkat. A spektákulum a demokrácia ellensége,
amennyiben infantilizálja a kritikai érzéket, élménnyé alakítja a tényeket, eltünteti a múltat. Világszerte a múzeum klasszikus modelljének
kommercializálása történik meg, a múzeumok komplex szórakoztatóközpontokká válnak, a dorneri erőműből (Alexander Dorner, 1893-1957) egyre
inkább vidámpark lesz. Az „institutional frame” lesz kommersz, mediatizálódik. A művészet ennek a modellnek az ellenzéke, és gondolkodni
kényszerít, szabad véleményformálásra bíztat.
A művészeti intézmények válaszúton állnak. Nagyon leegyszerűsítve: vagy egy (a mű, a művész,
a közvetítők, és a közönség között fennálló) kommunikációs, ezért kiszámíthatatlan és speciális figyelmet igénylő modellt követnek, vagy pedig az
infotainment, nyilvánosságipar, illetve a politikai marketing koncepciójának megfelelőt, amely nem igényel kritikus figyelmet, akár félálomban is
fogyasztható.