A KMKK két éve alakult Budapesten, cselekvésünk energiájának kezdeti forrása az volt, hogy a kulturális szerveződés terén szinte mindennel elégedetlenek voltunk. Első lépésként csak a beszélgetés és a vita lehetőségében bíztunk, két kurátor és két művész fogott össze, egy figyelmetlen közeget próbáltunk meg provokálni. Az volt az alapötlet, hogy heti rendszerességgel, minimális technikai és anyagi befektetéssel, amiket mi magunk is tudtunk biztosítani (szög, kalapács, fénymásolt szöveg, vetített videó, bor) változó helyszíneken egy estés eseményeket rendezünk melyeket e-mailen, és ezen kívül szándékosan csak szóbeli terjesztéssel hirdettünk meg KMKK (két művész, két kurátor) néven az érdeklődők számára. A hangsúlyt a folyamatosságra és a rendszerességre fektettük. Az értéket így nem a befektetett pénz, eszköz vagy apparátus adta, hanem a két éven keresztül fenntartott közösség jelenléte. Így jött létre több mint 40 egy estés kiállítás, majd a viták és az eseményeket követő kötetlen beszélgetések hatására akciók, projektek, lokális együttműködések aligha feltérképezhető rendszere (Moszkva tér, Franchise Project-Graz, Panaszláda Budapest, kooperációk a Manamana újsággal, Süvecz Emese aktivista működése kapcsán együttműködésünk a Roma Parlamenttel és a NANE-val).
Alkossatok bandákat!
Alkossatok bandákat!
A kommercializált ellenállási technikákkal (kreativitási kényszer = flexibilitás) szemben az a tapasztalatunk, hogy a gyakorlatban működő önkormányzó rendszerünk informalitása / kötetlensége – a kiskapuk túlélési technikái- megtalálják azokat a rejtett értékeket, amelyekkel a rendszer lassító és önkorlátozó működése feloldható-nyitható.
Azt állítjuk, hogy ezek a retrónak (elavultnak) nevezett technikák (Alkossatok bandákat!) egy létező eszköztárat képeznek, és ma is naivitás nélkül, tudatosan újrafelhasználhatóak. Ez a reciklált figyelem lényege.