Tisztelt exindex,

bevallom, a kérdésekkel úgy jártam, mint sok évvel ezelőtt az egyetemen a didaktika-vizsgán: külön-külön minden szót értettem belőlük ott is, itt is, de együtt?! Ugyanakkor igazatok van, ahogy kérdezni is, valahogy mégis muszáj válaszolni, az „ügy” olyan.

1. Ha azt kérdezitek, hogy vajon „megremeg-e a toll” a kritikus kezében, ha ilyen súlyú tematikus kiállításról kell írnia, hogy „elnézőbb” lesz-e mint rendesen, akkor itt csak nagyságrendi eltérésekről lehet szó. Hiszen nálunk (a mi kis művészeti állóvizünkben) hagyomány a mindenkivel jóban lenni taktikája; ez a tele gatyák országa. Mint ahogy Esterházy írta (nem biztos, azaz biztos, hogy nem pontosan idézem): olyan nincs, hogy valaki csak egy csöppnyit náci, vagy egy picit rasszista; és olyan sincs, hogy egy kritikus csak épphogy van beszarva. Valaki vagy be van szarva, vagy nincs. Hogy most több oka lenne mint rendesen? Miért?
Egyébként a „téma komplexitása, társadalmilag kényes mivolta” eufemisztikus megfogalmazás máris mintha valami érthetetlen „rossz lelkiismeretre” apellálna. De nem erről van (kéne hogy) szó (legyen). A művek „befogadását, értelmezését és kritikai megközelítését” ezúttal a definitív jellegű, szigorú (ráadásul idehaza súlyos történeti és elevenen élő skizofréniákkal is terhelt) „kontextus” szorításából a megengedőbb, elasztikusabb, nyitottabb „framing” közegébe, egy a témát „keretező”, körbefogó, sok szempontú összefüggésrendszerbe átemelve tudnám elképzelni (ha írnom kellene a kiállításról, de egyelőre nincs ilyen feladatom).

2. (Ha jól értem a kérdést) ez számomra pusztán „technikai” vagy logisztikai probléma. Jó esetben a kurátor tudja, hogy kit és miért hív meg egy kiállításra, a művész pedig tudja (tisztázza magában), hogy számára mit jelent a hívószó. (Nem részt venni akar, hanem közölni-állítani valamit.) Jó esetben a kiállítás-csinálás professzionális gépezet, gyár. Idehaza nincsenek ilyen gyárak, mégis (mire képes a prolongált tehetetlenségi erő!) vannak kiállítások.
Ahol tudják csinálni – bármi legyen is a téma, a feladat, mondjuk a „holokauszt reprezentációja” – ott húzóágazat, nálunk legtöbbször csődtömeg.

3. Egyelőre nem írok kiállítás-kritikát.

4. Jótékonyan.

Andrási Gábor