2024. 01. 18. – 02. 29.
Tokaj Art Wine Galéria (Budapest V. Hold utca 21. 1.emelet 70- es kapucsengő)
Megnyitó: 2024. január 17. 18:00
Az Aela gyűjtemény támogatásával a kARTc kulturális egyesület minden évben kiválasztja az év legsikerebbnek ígérkező képzőművészeit. A 2023-as évben ezt az elismerést négy női képzőművész kapta: Enzsöly Kinga, Kun Fruzsina, Makkai-Kovács Beatrix, Sibitka Anna.
Kurátor: Meggyesházi Éda
A 4/4 négy női művész Enzsöly Kinga, Kun Fruzsina, Makkai-Kovács Beatrix és Sibitka Anna csoportos kiállítása, amely közös katalógusuk alkalmával készült. A négy művész négy teljesen különböző irányzatban, gondolatiságban alkot, de mégis találhatóak közös pontok munkásságukban, ahogy a múlt és jelen közötti időköziség, annak lebegtetése, megnyújtása, vizsgálata, vagy öröksége, amely egy hullámzó intervallumként kering az alkotások felett. Illetve az a fajta tudatos festői építkezés, amely által a látott világ egyénivé, sajátossá alakulhat, a láttatás átszűrt valóságává.
Enzsöly Kinga Generációváltás? című sorozat a méheken keresztül szelíd gyengédséggel mutatja be a generációkat átszövő dinamikákat és a továbbadott örökség mindkét oldalát. A melegszívű Levi-Strauss-féle megközelítés több szinten is szimbolikus. A papíralapú munkák egyik fele méh egyedeket vagy párokat mutat külön féle módon átitatva piros vagy fekete akril festékkel, de színük sokszor megegyezik a virággal, amelyre épp rászállak. A változó mennyiségben jelenlévő színek összhangban vannak az előző generációktól tanultakkal és a magunkkal hozottokkal, vagyis jellemünkkel. A sorozat másik része két tíz méter hosszú papírtekercs, melynek alján a méhek már közösségben jelennek meg a mezőn. A festett felületen túli feltekert és nem látható papír mennyiség már nem csak ez egyén kérdéseivel foglalkozik, hanem létezésünk, az emberiség létezésének feldolgozását helyezi perspektívába. Kiindulva a méhek exponenciálisan fogyó számából, az eltűnésük talán saját létezésünk potenciáljának is gyászolása.
Kun Fruzsina munkáinak visszatérő eleme a nem látás és a látható érzelmi ütköztetésé és szimultán megjelenítése. Korábbi munkáiban ez a pausz papír jótékony fedő hatásán, idő- és térsíkokat átívelő transzparens maszkokon, gyermekkori élményeken és az egyidejűség tökéletes ábrázoltatásával köszönt vissza. Legújabb sorozatánál saját visszatérő elemeit használja vagy dolgozza fel újra, hogy a horizonton és annak tükröződésén keresztül léphessen élőtérbe a nem látás által megidézett fantázia világ. Az élénk színekkel előhívott formák és a biológiai könnyedséggel felépített organikus alakzatok takarják vagy fedik fel a képeken végigfutó vízszinteseket, ez a fajta félbevágás, maga a múlt-jelen ütköztetése új formátumban jelenik meg a festő legfrissebb képein. Kun a nem látás fürkészését, mint saját korlátaink megismerésére való kísérletként tekint. Az ambivalens, homállyal fedett érzés kettősége a nyugalom és az izgatottság között bújik meg, mint az elcsendesített félelem és izgalom káprázatos, éber színekkel teli ismeretlensége.
Makkai-Kovács Beatrix a légies figurálitásból érkezett meg az absztrakció egyik leglíraibb formájához. Festményein ablakszerű fény eltolódásokként törnek meg a festékrészlet-foszlányok, előhívva körülötte lévő, létező épített és természeti világot és annak organikus geometriáját. A felvitt, kitakart egymásra helyezett rétegződések ritmikus hangsúlyosságot idéznek elő. Olvasatuk nem csak egyenként értelmezhető, hanem egyben, sorozatba, kompozícióba rendezve erősödnek fel jellegzetességeik.
Az alkotások időhöz való viszonya is érdekességet mutat, abban ahogy az elkészítés során az egyszerre megfestett és életre hívott képek festői gesztusokon osztoznak és egymásra épülnek az idősíkokon. Összeállítva, egymásra reagálva egy teljes teret átszövő „auramezőt” hoznak létre, rávilágítva önön karakterük helyzetsajátosságaira. A geometrikusság és az organikusság kettőse, ahogy a tükröződő és fénymegtörő mértanszerűséget ellensúlyozza a burjánzó és változatos festői minőségek együttese. Ez a struktúra a művész családjából leöröklődő, generáción átívelő „szövés folyamata”, amely hangsúlyos jegyeit Makkai-Kovács munkáin is rajta hagyta. Megjelenik az idő feldolgozásának egyedi formája, ahogy a rétegek kibontakoznak a kompozíció kitakarásai irányítják a láthatót és a kép érzelmi töltetét is.
Sibitka Anna a figuralitáshoz hűen ragaszkodva halad előre művészi praxisában. Előző sorozataiban szoba enteriőrök és mindennapi tárgyak megjelenítésén keresztül kereste az önazonosság szimbólumait, a kiállított képei átörökítik az egyéni kérdéseit a boldogság és idilli időbeli számlálhatatlanságában. „Upbeat” színvilággal dolgozza ki a populáris kultúra és a gyermekkor határmezsgyéjén elhelyezkedő tárgyi világot, amelyet a felnőtt meztelen női test ellensúlyoz. A nagyméretű táblaképeken az arányok játékos eltolódásban vannak. A fényvisszaverő mellényben látható figurát a könnyedén lebegő túl nagyra nőtt fánkok, jégkrémek és a címadó koktélcseresznye, mint fiktív barátok veszik körül.
Körvonalakkal felvértezett tértelenségben és időtlenségben úszkáló apró történet darabok, érzékenyen kiszámolt kompozíciók, ahol pont annyit információt kap a néző, amennyi elég gondolatainak beindításához. A csillámpor kiemeléssel meghintett pasztell mennyország szereplője, a női alak ha nem is mindig a néző felé tekint, de minden egyes kompozícióban pózban marad, soha ki nem esve szerepéből.
Meggyesházi Éda