A dolog, mely elfelejtett testet ölteni

Koronczi Endre tárlatvezetése

Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros (Vasmű út 12.)
2020. 03. 07. (szombat) 17:00

A Ploubuter Park mint elnevezés kísérleti területet jelöl, ahol vizsgálatok folyhatnak különböző elemekről, azok tulajdonságairól és viselkedéséről. Koronczi két „dolgot” ütköztet a projekt keretében, a fogyasztói világban triviálisnak tekintett – ma a környezetvédelemnek nagy gondot okozó – nejlont, annak fólia és zacskó formáit, illetve az azt megmozgató levegőt, a szelet.

A párosítás szimbolikus is lehet: az ipar és a fogyasztás káros, de sajnos hasznos anyaga, a műanyagból gyártott takaróanyag vagy a napi bevásárlások nélkülözhetetlen, de épp az élelmiszerárusok által milliárd számban terjesztett „hordtáska” épp azért kerül a vizsgálat célkeresztjébe, mert elkerülhetetlen velejárói mindennapjainknak, szemét formájában ott látjuk az utcák padkájánál, bevásárló helyek közelében, fákon fennakadva, de akár az útszélen, kint a természetben is. Az anyagisággal szemben pedig a szél, mint láthatatlan mozgató, rejtélyes erő, mint metafizikus elem, a levegő mozgatásával folyamatos légáramlást biztosít a környezetünkben. A nejlonfólia, a lebegő zacskók a szél hatására széppé válnak, mozgásuk egy új esztétikumot teremt, amiben a nem szeretett szeretetté válik, az értéktelen felértékelődik, átlényegül.

Az A dolog, amely elfelejtett testet ölteni kiállításcím megmutatja, hogy Koronczi projektjének sűrítményében a szélre koncentrál. Arra a jelenségre, aminek bár fizikai okait még iskolai tanulmányainkban megismertük, de lényegét, honnan hová tartását, eredetét, esszenciáját megragadni nem tudjuk. A kiállítás a néző számára izgalmas felfedezést ígér, amelyben láthatja Koronczi kutatásainak leglényegesebb elemeit, gyönyörű fotóit és videóit lebegő fóliákról, de ezen túl képzőművészeti kísérleteinek is tanúja lehet. A művész a szél közvetlen hatása alatt rajzokat, nagyméretű festményeket és egy tárgyegyüttest is készített, melyeknek első bemutatása itt, Dunaújvárosban történik. A tárlat igazi csemegéje pedig egy minden termen átívelő installáció, ami a légmozgást a maga valóságában kívánja megmutatni.

A kiállítás a sokoldalú alkotásegyüttessel a világ szépségeinek értékelését sugallja. A szél és a műanyagok átértékelése nem a felelősségünk mentesítését jelenti, sőt, inkább azt, hogy a környezeti problémákkal teli környezetünkben, ha észrevesszük a mellettünk lappangó esztétikai értékeket, akkor arra is nagyobb figyelmet tudunk szentelni, hogy megóvjuk azt, ami megmentésre érdemes.

A kiállítás kurátora: Petrányi Zsolt