2022. 05. 27. – 06. 30.
Virág Benedek Ház (Budapest I. Döbrentei u. 9.)
Megnyitó: 2022. május 26. (csütörtök) 18:00
Megnyitja Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő, Kollár Dalma Eszter
Kiállítók: Bagi Attila, Balázs Nikolett,Dér Adrienn, Füredi Tamás, Kárándi Mónika, Lőrincz Áron,Menyhárt Norbert, Murányi Mózes Márton, Németh László, Pál Bella, Papp Sándor Dávid, Rózsa Luca Sára, Wertán Botond.
Dús, szürke és látszólag végeérhetetlen felhőtakaró terült szét Jákotpuszta felett. Mintha valami lomha, nagy dunyha beette volna magát oda a völgy fölé, ott ette a fene, és csak úgy ontotta magából a határtalan mennyiségű vizet, az ideiglenesen épp ott lakók bosszúságára.
Már az ötödik esős reggelre virradt. A major, vagy, ahogy addigra mindenki hívta; a villa lakói kezdtek ébredezni és fásultan konstatálták, hogy a már kiüresedett D-vitamin tartalékjaikat aznap sem fogják tudni feltölteni. Az előző este napirendi ponton lévő, szigorúan szakmai vitájuk ismét hosszan elnyúlt, így komótosan indult a nap szinte mindenkinek.
M.-et is általában megviselték ezek az esti véleményütköztetések, ám aznap reggel valami különös tettvágy piszkálta belülről, így bőven a többiek előtt, már éberen pislogott az ágyában. Pár perc múlva felkelt, belebújt gumipapucsába és még mielőtt kiment, jobbnak látta maga köré tekerni a mellette lévő ágyon heverő, sokat megélt pokrócot is.
Lement a furcsán szabott lépcsőn, végigcsoszogott az épületen egészen a bejáratig, majd feltépte az ajtót, széttárta karjait és kikiáltott: „HELÓ VILÁG! MA SEM TALÁLKOZUNK!” Azzal hátat fordított és bement, maga mögött hagyta a nagy büdös semmit, a makacs csendet, melyet csak a kíméletlen eső nedves, puha nesze tört meg.
– –
Ha azt vesszük alapul, hogy egy kiállítás előfeltétele általában egy átfogóbb tematika meghatározása, akkor jelen helyzetben a művésztelepi szituáció megteremtése volt maga a téma. Ahogy az megszokott, ilyen helyzetekben művészek és teoretikusok a hétköznapinál hosszabban és közvetlenebb formában töltenek el egymás között időt, lehetőség szerint egy olyan helyszínen, mely önmagában is valamiféle kivonulást biztosít a mindennapokból.
Jákotpuszta egy tanya, amely három kilométerre a legközelebbi falutól, lényegében teljesen elzárt a külvilágtól. Ennek a határozott elszigeteltségnek – melyhez a térerő és internet hiánya is hozzájárul – a gyakorlati haszna az, hogy a környezet sokkal elemibb szinten ivódik be az ottlévők észlelésébe, szinte elkerülhetetlenül hatást gyakorolva az elkészült munkákra. A szegregációnak ez a foka feltétlenül esszenciáját adja a helynek.
Az idén harmadik éve megszervezett művésztelep egyik további sajátossága, hogy az alulról szerveződő művészeti projektek sorát bővíti. A hazai közegben tapasztalt hiányosságok és erősségek mentén, a szervezők fő motivációja az volt, hogy egy olyan platformot hozzanak létre, ahol a kortársak közötti direkt párbeszédnek nagyobb tere van, anélkül, hogy a résztvevőket akár anyagilag, akár művészeti produktum tekintetében terhelnék.