2024. 01. 18. – 04. 09.
Knoll Galéria (Vienna, Gumpendorfer Str. 18.)
Megnyitó: 2024. január 17, 18.00-21.00
A kiállítás két nagyobb ciklus egymásra épülő műveinek konstellációját mutatja be.
Az első ciklus középpontjában az elektromágneses mezők és a biológiai entitások közötti kölcsönhatás tanulmányozása áll, amelyet egy sok évvel ezelőtt talált könyv inspirált. A. S. Presman Elektromágneses mezők és az élet című könyve először 1970-ben jelent meg, és az elektromágneses spektrum széles területének az élő rendszerekre gyakorolt lehetséges hatásával kapcsolatos kutatásokat tekintette át. Megcáfolta azokat az állításokat, amelyek nem feltételeztek semmilyen hatást, és vándormadarakon, halakon és szúnyogokon végzett mérésekkel támasztotta alá. Az általa közzétett ábrák, amelyek szintén megtekinthetők a kiállításon, El-Hassan számára inspirációs forrásként szolgáltak a körülöttünk lévő láthatatlan energiamezőket és kölcsönhatásokat materializáló rajzok és tárgyak készítéséhez. A mező erejét organikus csomóként ragadja meg a vonalak intenzív spirálozásával és sűrűségével, kivágásokkal, festékkel, sőt kisebb tárgyakkal csatolva, a rizóma és az assemblage fogalmait alkalmazva. Sorozatai olyanok, mint a törékeny és sebezhető állapotok intim feltérképezése, intenzív gondolkodás a konfliktus sújtotta helyzetekről, de a rugalmasságról, a kitartásról és a dacról is.
Komplex rizomatikus folyamatok mozgatják a második ciklus munkáit, amely az idő múlásáról/folyásáról és elmúlásáról elmélkedik. El-Hassan az óra maradandó szimbólumával szó szerint mediációs és meditációs tárgyakat hoz létre, de a kör univerzális szimbólumát is kibővíti. A koncentrikus körök halmaza úgy tűnhet, mint a tó fodrozódása, vagy az áramlatok mágneses mezőit idézi. Korai munkáira reflektálva a körökről mint adásról írt, ahol a rajz úgy jelenik meg, mint egy antenna, amely „egy távoli helyről érkező hívást” fogad. Az absztrakcióra utalva, amelynek hosszú története társadalmi és politikai kritikát jelent, munkái fenntartják a művészet és a társadalom közötti finom dialektikus kapcsolatot. El-Hassan forma- és mozgásszókincse mindig az emberi körülményekkel kapcsolatos, gyakran önéletrajzi jellegű tapasztalatokból merít. A művek a megélt tapasztalatokkal, az összetett érzelmi viszonyokkal és a fizikai terek és tárgyak érzékelésével – mint például az észak-szíriai hagyományos „méhkaptár” kupolák, amelyeket El-Hassan a menekültek sürgősségi szállásának funkcionális prototípusaként javasol – állnak kapcsolatban. A rajz különösen a konfliktusok, az ambivalens érzelmi állapotok, de olyan alapvető kérdések értékelésének eszközévé válik, mint az autonómia vagy a politikai relevancia és az esztétikai ambíciók.
Kurátor: Páldi Lívia
