Vincze Ottó kiállítása
Ferenczy Múzeum, Pajor Kúria (Szentendre, Kossuth Lajos utca 5.)
2015. július 3. – október 4.
Megnyitó: 2015. július 2. (csütörtök) 19 óra
megnyitja Madácsy István
A több területen alkotó művész munkásságának elmúlt huszonhat évéből ezúttal grafikai kísérleteit, eredményeit követhetjük nyomon. A kiállítás célja, hogy bemutassa, hogyan lehet médiuma a rézkarc és a szitanyomat, ez a két klasszikusnak is mondható sokszorosító eljárás Vincze művészi útjának. Madácsy István megnyitóbeszédében erre a 26 éves útra reflektált:
huszonhat
Az egyéni mikrovilágok relativitása elképzelhetetlen, fölfoghatatlan és átélhetetlen. Ugyanakkor minden öntudat hamis öntudat, ezért nem boldog senki, soha, sehol.
huszonöt
Az imaginatív önelvarázsoltságban, e kölcsönlétben, az optimális illúziót a téridő sem kondicionálja. A közös világ tapasztalata pusztán járulékos elemek összjátéka, potencialitások és ösztönzések lenyomatai a nagy tárház-tudatosságban.
huszonnégy
A felületesség, a kétszínűség, a durvaság, a moderálatlanság, az élvhajhászás, az önérdek-érvényesítés, a fegyelmezetlenség, a törtetés, a szabályszegés, a tolakodás, a silányság, az ostobaság, az udvariatlanság, a nemtörődömség, az önteltség, a szívtelenség, a garázdaság, a felelőtlenség, a szerénytelenség, az alpáriság, a közöny, a pazarlás, a bírvágy, az állatiasság, a pontatlanság, a vandalizmus, az öntetszelgés, az érzéketlenség, a mohóság, az önhittség, a fontoskodás, a nagyképűség, a hanyagság, az önkontrollhiány, az arcátlanság, a figyelmetlenség – ellen.
huszonhárom
Egy talizmán vagyok.
huszonkettő
A jól-temperált Univerzum egy szuper-finom, súrlódásmentes, nagyrészt mozdulatlan közeg; valamiféle folyadék, vagy inkább gáznemű, tele önszerveződő molekulával. Kölcsönhatásra képes, észlelhetetlen, szétfolyó. „Nincs messze tőlünk, egyikünktől sem, mert bizony benne élünk, mozgunk, és általa vagyunk.”
huszonegy
„Tökéletesíti az önuralmat és az egyensúlyérzékelést, fejleszti a fizikai, pszichológiai és mentális erőt, megszabadít a félelemtől.” Hagyj abba minden képzelődést, ez minden. Ne számíts az időre. Az idő halott. „Ha az időpont elérkezett, nem tudjuk, hogy ott van, de az a helyes időpont.” „A vég nem esemény. Fényhasadék, tisztás.”
húsz
A kölcsönhatásban levés mint állapot nem jelenti-e az én állapotom és a világ állapota egyenlőségét? Vannak-e egyáltalán izolált létezők? „A mikroszkopikus világ szereplőit elméleti fizikai leírásuk során, csak mint kölcsönható entitásokat tekintjük, és a feltételezhető szabad megfelelőjük létezését elvetjük.” Az elemi részecskék két használaton kívüli „biztonsági másolata” a természetben teljes rejtély. Az ősfény negatívjában, a fekete masszában a testek nem mozognak, hanem pontról-pontra újjáalakulnak. Energia halad energiában.
tizenkilenc
„Nem ritka dolog, hogy a sikeres gyakorlat hamis ismeretekre épül, és az sem kizárt, hogy a helyes cselekvést éppenséggel az ismereteink hiányának, a nemtudásnak köszönhetjük.”
tizennyolc
Nemtudás – zárt szív. A tudományosan igazoltan haszontalan, céltalan, nemes és magasrendű játékban „nem volt már együtt többé, igaz, külön sem”, „többé már nincs ott külön, és itt sincs”.
tizenhét
Egy „fordított optikájú” tudatot képzelek, amely megszünteti a gravitációt, és az egyetemes fókuszpontból képes egyszerre érzékelni a világ minden részletét.
tizenhat
Miközben színesen hazug, minden egyre szürkül körülöttem. Kinyitom és becsukom a szemem – a látóterem egyre nagyobb részét borítja fehérség.
tizenöt
Befelé fordította a tükröket. Az ablak egyszerre hűvösen rálehelt; képes volt órák hosszat előtte állni, szemközt az éjszakával, egy eltűnt mosoly nyomában.
tizennégy
Csinosnak mondott, jól-szituált harmincas nő a maghasadásra vár.
tizenhárom
A lírai én – belső vitájában önmagával – hibás rajzokból helyes következtetéseket von le. „A nehéz feladatnál azonban ez a vágy felnagyítja a feladat keltette frusztrációt és zavart, visszahúzódást vagy túl nagymérvű szorongást eredményez, amelyek mindegyike gyengébb teljesítményhez vezet.”
tizenkettő
A samyámák (a három legfelső yoga-összetevő) nem kötődnek sem szubsztancialitáshoz, sem térhez, sem időhöz. Ami a külső szemlélő számára nem több egy trutinál (körülbelül tizenkét ezredmásodpercnél), az a samyámákból „lefelé kijövő” átélés számára akár egy brahmandát is kitölthet, ami 22 kvadrillió 394 trilliárd 880 trillió földi évnek felel meg.
tizenegy
Az ész „egyszerűen lerombolta a világ alapzatát, úgy, hogy tudhatta: ez az alapzat nincsen, nem is volt” és nem is lesz. „Csak állt ezen a valódi mélységét illetően áttekinthetetlen ponton, és számba kellett vennie, mi minden nincsen, ami nem is volt soha.” Nincs értelme különbséget tenni a reggelek és az esték között: „egy reggel van és egy este mindössze”; ugyanaz a nap telik mindörökké.
tíz
Két pont között keresni a legrövidebb kiutat. A matematika időtlenségének különleges örömével és nyugalmával megtalálni a zéta vidék tengerszinten lévő pontjainak, vagyis az összes nullának a helyét a Riemann-lankákon.
kilenc
„Az álomszakaszból ébredve bénult a test; ebben az állapotban jön a fenyegető jelenlét érzése, vizuális, hang-, illetve tapintási ingerek.” Hüpnosz hozzon ránk pihentető, a gondoktól és szenvedésektől megszabadító álmot.
nyolc
Túlvilág – innen. Tőlem távolabb-e? Hozzám közelebb-e? Tőlem is, hozzám is. Távol is, közel is.
hét
A mindannyiunkat elnyelő „feneketlen lomtárban” a napoknak nincs se hosszúsága, se szélessége. A mélyben, a „végtelenbe nyúló csendben” várunk és reménykedünk.
hat
„Amikor megérkeztünk, csak leroskadtunk és néztünk magunk elé. Nem hittük el, hogy ott vagyunk. Amikor az erő kezdett visszatérni a testünkbe, bementünk. A hideg és a hely energiája által feltöltődve jöttünk ki.”
öt
Akit formába kényszerít a világ, azt a szabály kiszabja a szabadságából. Szellemi fonnyadás. A technikai eszközök fegyelmezetlen használata tompítja az ítélőerőt. De ha tiltakozik a civilizált valóság kegyetlenségei ellen, konfrontáció általi belső tisztulás után, megszabadul a „vizuális infláció” terhe alól, és eléri a látás szabadságához vezető utat.
négy
„Az állapot, amiben a napom nagy részét töltöm, furcsa nem-jelenlét.” Nem próbálok rendszert vinni a dolgokba. „Foglalkoztat az anyagnak és a rá ható erőknek az összjátéka, ami a teret nagymértékű részletgazdagsággal tölti ki, és aminek a mindennapokban csak egy töredéke jut el a tudatunkig.” Kedvem lelem abban, hogy nem én teremtem a képet, hanem csak kialakítom a létrejöttéhez szükséges feltételeket.
három
Megrajzolni az emberi kapcsolatok sánta ritmusú, de gépiesen metrikus és kontrapunktikus, kibogozhatatlan erővonalainak rendszerét.
kettő
Az ember spontán nem gondolhat arra, hogy az Univerzum és benne ő maga „minden »lélegzetnél« nincs, és azután megint van”. Az „azután” nem tételez föl semmilyen időintervallumot, hanem csupán egy tisztán logikai folyamatot. „A megsemmisülés pillanata egybeesik a hasonmása megnyilvánulásának pillanatával.” Nem érzékelhető különbség közöttük, „úgyhogy nem veszünk észre szakadást vagy szünetet a két hasonló és egymást követő teremtés között, és így a létezés számunkra homogénnek tűnik”. E kontinuitási illúzió úgy is kifejezhető, hogy megtéveszt minket az új teremtődés, vagyis számunkra nem múlik el pillanat, amikor ne azt észlelnénk, amit épp észlelünk.
egy
„Tényleg – mondta a herceg –, egyszer felriadtam az éjszaka közepén, hát egy óriási cédulát látok az égboltra tűzve, amelyen latin betűkkel az áll: nyitva.”