A Société Réaliste, ez a párizsi székhelyű művészeti kollektíva, Gróf Ferenc (1972) és Jean-Baptiste Naudy (1982) duója, 2011. március 1.-től május 8.-ig Empire, State, Building címmel a Jeu de Paume-ban állít ki az intézmény igazgatója, Marta Gili meghívására. (1)
A csoport nevében a társadalom és a realizmus fogalmai kerülnek egymás mellé. Így a név a társadalmi valóság problematikájára épülő művészeti terv, egy kapitalizmussal és esztétikával foglalkozó vállalat manifesztumává válik. Gróf és Naudy kezdeti elhatározása az volt, hogy a kortárs képzőművészetet kapcsolatba hozza a szocialista realizmussal. (2)
A realizmus a Société Réaliste esetében olyan művészeti eljárás, melynek alapjául a valóság részletei szolgálnak: a politika és az ideológia lenyomatai. A társadalom fogalma pedig munkájukban annak felépítéséről, képzetéről és rendjéről való gondolkozás formájában jelenik meg.
Művészeti gyakorlatuk, az Art & Language-hez hasonlóan, (3) folyamatos elméleti praxisra épül, (4) melynek során a szerzőség kollektív entitásként jelenik meg, és amelyben a különböző kulturális megnyilatkozások közötti határvonalak elmosódnak (legyen szó kiállításról, konferenciáról, elméleti munkáról vagy kurátori gyakorlatról), csatába szállva a politikai rendszerbe ágyazott művészeti produkcióval.
Kritikai és klinikai operációik boncasztalára a nyelv(ezet) és a jelrendszerek (naptár, tipográfia, kartográfia), az értéktermelés (az éremtantól a profitorientáltságig), a térben való építkezés modelljei (a templomtól a felhőkarcolóig, a városállamtól a birodalom határvonaláig) és az időbeli szerkesztés metódusai (a történelem újraírásától a távoli jövő terveinek meghatározásáig) kerülnek. (5)
Az Empire, State, Building című kiállítás a hatalom és az érzékelés rácsának csökkenő léptékein megjelenő „épület-templom-logo-emlékmű” (6) mítoszával foglalkozik: a birodalomtól az államon keresztül az épületig.
A vesszővel való elválasztás az épület mögötti ideológiai tervre reflektál, miszerint az építészet az államhatalom és a politikai hatalom (értsd a kapitalizmus) szimbólumává válik. New York az Empire State Buildinggel és az új One World Trade Center épülettervével egy olyan birodalom (7) ikonja, mely csak egyetlen világrend létét és vezetési módját feltételezi. A kiállítás erre a monopóliumra kérdez rá.
Fountainhead (2010) című videomunkájuk King Vidor 1949-es fekete-fehér filmjének átdolgozása, melyből minden emberi jelenlétet eltávolítottak a hanggal együtt. A 111 perces adaptáció így egy tiszta, narratívától mentes építészeti díszletet mutat be.
Számos, a kiállításon szereplő más mű is ehhez hasonlóan, az impozáns építészetet vizsgálva az ideológiai diskurzus jelenlétére mutat rá. Ilyen az Empire of Soviets (2010) című mű, melynek középpontjában a moszkvai Szovjetek Palotája áll. Ez az épület a New York-i felhőkarcoló szimbolikus megfelelője lett volna, ha valaha megépül.
Vagy a Dymaxion Palace (2008-2009) című munkájuk, amelyben Richard Buckminster Fuller 1946-os művéhez (8) hasonló poliéderre vetítik ki a párizsi Palais de la Porte Dorée (épület, mely egymást követően volt először a kolóniák, majd a tengeren túli francia területek, ezután az afrikai és óceániai művészetek nemzeti múzeuma, végül ma Cité de l’immigration) homlokzatának alsó reliefjét.
Vagy még inkább az Addendum to the Tour Eiffel (2011) című, amelyben az Eiffel torony a demonstratív építészet archetípusaként jelenik meg. Eiffel a Francia Forradalom századik évfordulójára készítette művét, melyhez 1789 lépcsőt tervezett, ám a lépcsősor ebben a formában technikai okokból végül kivitelezhetetlennek bizonyult. A Société Réaliste arra vállalkozott, hogy a 1789 lépcsőfokhoz képzeletben hozzátegyen még négyet (a kiállítás közepén csigalépcső formát öltve) és így egy másik történelmi eseményt helyezzen előtérbe: a francia király 1793. január 21-i lefejezését a Jeu de Paume-mal szemben.
A kiállítás egészének ritmusát, szcenográfiáját a Transitioners: Az emberiség kultusza (Cult of She-manity, 2011) című mű adja, melyben az 1789. október 5.-i párizsi égbolt térképe (9) átfedésbe került az 1889. november 14.-én és 15.-én Rio de Janeiro felett látható égtérképpel (10) és az Auguste Comte által 1849-ben közzétett 13 hónapos pozitivista naptárral (11).
A Transitioners sorozat politikai irányzatú irodai színkollekciójának új változata, a Bastille Days (2007), Le Producteur (2008) és a London View (2009) után, ezúttal a szürke – fekete és fehér között elhelyezkedő – 2400 féle színárnyalatából áll. Minden egyes nüansz egy csillag pozíciójához és egy naptárbeli humanista nevéhez kapcsolódik. A kiállítás fekete falain ennek, a bejáratnál és az utolsó teremben megtekinthető naptár-térképnek a részletei jelennek meg: fekete, fehér és szürke négyszögek formájában. Mikro- és makrokozmosz, a kiállítás tere és egy új világ leképezése így fonódik össze a kiállítótérben.
Míg a térkép a gyarmatosítás időszakában az emberi ismeret leképezésén túl a föld tulajdonba vételének léptékét tükrözte, addig ma, a legújabb ellenőrzési technikák miatt ugyancsak geopolitikai szerepet tölt be. (12) Ahogy a kiállítási katalógus bevezető szövegében olvassuk: „minden térkép az ember világon való hatalmának jelképe”. (13) Ám Az emberiség kultusza túlmutat ezen az állításon: a térkép két dimenziója az idősík bevezetésének köszönhetően egy harmadikkal gazdagodik, annak leegyszerűsítő, sematizáló törekvését megtörve és ezzel átemelve a műfajt a fikció síkjára.
A topográfia és a tipográfia – két, a Société Réaliste munkáját meghatározó terület – határán helyezkedik el Limes New Roman nevű betűtípusuk (2008). A 46 írásjel esetében a művészek a latin ábécé 23 betűjét társították 46 mai geopolitikai határhoz: 23 közülük a mai létező határokat (nagybetű), a többi a régiókon, városokon, kerületeken belüli választóvonalakat jelöli (kisbetű). A betűtípus neve, szerkesztési módjának megfelelően a Times New Roman elnevezés és a latin „limes” (határ, választóvonal) kifejezés összekapcsolására épül.
Ennek az alig olvasható írásmódnak minden karaktere összetett történelmi háttérrel rendelkezik, bizonyítva, hogy a jel mindenféleképpen tartalmaz egy megfejtendő jelentést. A jel által hordozott ideológiai jelentőség meghatározó Appendix, Experanto, Futura Fraktur, Hexatopia (2006-2010) betűtípusaik esetében is.
A kiállítás két fekete lakkal mázolt szobra, az Infinite Dollar (2010) és a Zero Euro (2010) ugyancsak a Société Réaliste tipográfiai programjának megfelelő hibridizációs technikát követik. Míg az elsőnél a végtelen jele rétegződik a dolláréra, addig a másodiknál a nulla és az euró kerül fedésbe.
A Société Réaliste asszociatív gyakorlata leginkább a Georges Didi-Huberman által meghatározott „montage” fogalmának logikájára hasonlít (14): munkafolyamatuk a lebontással és az építőelemek vizsgálatával kezdődik, hogy utána azokat új formába öntsék. Dekonstrukciós elven működő kritikai apparátus, ami párhuzamosan új megvilágításba helyezi a kortárs világot.
(1) A kiállítás második része a budapesti Ludwig Múzeumban kerül majd bemutatásra 2012. február 12-től.
(2) Cserba Júlia, Háromszögletű paranoia, in Balkon, 2008/3, Budapest, 2008, p. 3.
(3) Az Art & Language egy, a konceptuális művészet vonalán mozgó angol kollektíva, melynek sajátos munkamódszere a heurisztika (olyan rendszer, mely saját szabályait vizsgálja). Art & Language, Homes for Homes II, JRP-Ringier, Zürich, 2006.
(4) Munkájuk egy éve monografikus kiállítások tárgyát képezi: Akbank Sanat Art Center (Istanbul, 2011), Skuc Gallery (Ljubjana, 2010), Platform3 (München, 2010), Kisterem (Budapest, 2010). A Jeu de Paume-beli kiállítással párhuzamosan a 15. Tallinn-i Biennálén, a Center of Art, Design and Visual Culture-ben (Baltimore), az Internationale Surplace-ben (Hamburg), az Akbank Sanat Art Center-ben (Istanbul) és a The Institute of Social Hypocrisy-ben (Párizs) állítanak ki.
(5) Société Réaliste, Empire, State, Building, Dossier de presse, p. 9.
(6) Société Réaliste, Empire, State, Building. Des vampires, de la Stasi et du roi Mausole, kiállítási katalógus, Editions Amsterdam, Jeu de Paume, Ludwig Múzeum, Párizs/Budapest, 2011, p. 8.
(7) A birodalom fogalmáról, mint a kapitalizmus végső formája lásd Michael Hardt és Antonio Negri, Empire, Harvard University Press, Cambrige Massachusettes, London England, 2000.
(8) Dymaxion Map, 1946.
(9) A párizsi nők az éj leple alatt elfogták a királyi párt Versailles-ban és a Château des Tuileries-be hurcolták oket. A Société Réaliste szerint, ha létezik forradalmi példa, akkor a párizsi nőké mindenképpen az. In: portréfilm: http://lemagazine.jeudepaume.org/2011/03/societe-realiste/
(10) 1889. november 15. a brazil köztársaság kikáltásának dátuma
(11) Comte életének utolsó tíz évében megkísérelte elképzeléseit egyetlen műben összefoglalni, melynek Az emberiség temploma (L’Eglise de l’Humanité) címet adta és amelyet az 1846-ban elhunyt szeretőjének, Clothilde de Vaux-nak ajánlott. Comte gondolatait egészen a templom képzeletbeli alaprajzáig tágítja, amely a halála után pár évvel a Rio de Janeiro-i fiatalok egy körének, a későbbi Pozitivista Brazil Társaság (Raimund Teixeira Mendes és társai) kezébe került.
(12) John Pickles, A history of spaces: cartographic reason, mapping, and the geo-coded world, Routledge, London, 2004.
(13) Giorgio Manganit idézi a katalógus. Société Réaliste, Empire, State, Building. Des vampires, de la Stasi et du roi Niausole, op. cit., p. 10.
(14) Remontée, remontage (du temps), Georges Didi-Huberman, 2007. november, in: http://etincelle.ircam.fr/730.html