Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból XVII.
Köd előtte szörf
Itt volt már az ideje, hogy bejuttassa magát a város belső frontvonalai mögé, ahol elegáns magángalériák váltakoznak világhíres divatházakkal, melyek tavaszi kollekciói olykor több szellemet kínálnak mint az előbbiek. Jóhiszeműségből néhány havonta még mindig esélyt ad magának, hogy felnőjön a klasszikus kirakatművészethez, de inkább most nem részletezné az egyes galériából kiforduló technikákat, a sietve-lelépést a White Cube félelmetes olajfestményei vagy Martin Parr mobiltelefonálókról készült fotósorozata elől a Rocketből.
Összesen két több mint érdemlegeset talált az első zónában. Az egyik ilyen a Stephen Friedman galériában az amerikai Tom Friedman háztartási hulladékokból kikevert háromdimenziós kollázsai voltak. Mosópormárkákból és hírességek portréiból aprólékos munkával kivágott és felépített dekonstruktív embermagasságú robbanás [ pic01 ][ pic02 ], a hasonló alapanyagú falhoz hordott szemétkupac felette repülő méhecskével [ pic03 ] vagy a fekvő leheletfinom emberváz színes papírból [ pic04 ], mind bravúrosan kivitelezett házi feladatok pop témára.
Az
egyszerű nyersanyag és a kézműves alaposságú
megmunkálás egymásra hatása mellett a művész
kellemes humora vívta ki a szörfös tiszteletét.
Erre jó példa a fehér kocka, ami ráesett a
színspektrumra [ pic05
] vagy az apró kis négyzetekre szétvágott
majd lekicsinyítve újra összerakott müzlisdoboz-sorozat
[ pic06 ].
A másik kiemelendő a Gagosian galériában
a norvég Vibeke Tandberg loop/pool című
kiállítása volt. A Loop egy fotósorozat
a művész apjának végtelenített bukfencezéséről:
a galéria falán körbefutó nagyméretű
printek ugyan kerettel el vannak választva egymástól,
de a fotók általában a képen belül érnek
véget és kezdődnek [ pic07
][ pic08 ][ pic09
]. A néző foroghat körbe,
de az élmény nem a folyamatos, hanem az állandóan
megakasztott animáció illúziója – Muybridge
lebontva és elcsúsztatva.
A Pool ezzel szemben egy végtelenített videó,
ahol nem lehet megmondani, hogy a billiárdozóról
készült szekvencia mikor fejeződik be és indul
újra.
Sietve hagyta el környéket mielőtt véletlenül besétálna a csodálatos cipőkkel csalogató üzletek csapdáiba. Útközben elhaladt a Central St. Martins művészeti iskola épülete mellett, aminek utcafrontján a hatalmas üvegkirakatok szituációját használta ki Paul Dugdale óriásplakát méretű printjeivel. Három skizoid pizsamás figura préselődik az üveg mögött, egy fehér dobozban, távolabbról az iskolában [ pic10 ][ pic11 ][ pic12 ].
Így jutott át a bennfentes légkörű Mobile Home-ba. A hely egy viktoriánus lakóház harmadik emeletén található és galériaként csak hétvégenként működik, hétköznapokon grafikai stúdió vagy iroda lehet. Ezúttal Ed Harper Metrolink c. kiállításába botlott – szép festmények szimpatikus koncepcióval. A metrók, buszok ablakaiba karcolt graffiti jelek, tag-ek kombinálódva a jármű sebességétől bemozduló városi háttérrel újfajta tájképet adnak. A sötét, komor, elmosódó "tájjal" erős kontrasztba kerül a világos, vidám egyszerű vonalrajz könnyedsége [ pic13 ][ pic14 ].
Sokat itt nem időzhetett, oda kellett érnie a Gasworksbe, ahol nyíltnap keretében az ösztöndíjasok műtermükben mutatták be portfóliójukat és friss munkáikat. Az indiai Kausik Mukhopadhyay groteszk hordható szobrokat szerel össze hétköznapi tárgyakból. A felcsatolható védőfelszerelések népmesei lovagokká vagy inkább esetlen szancsópanzákká teszik a viselőjüket. Természetesen a szörfösnek is ki kellett próbálnia az érzést. [ pic15 ][ pic16 ][ pic17 ][ pic18 ]
A másik művész Germaine Koh Kanadából, aki eredetileg a British Museum meghívására érkezett, hogy Londonban is dolgozzon ’92-ben elkezdett kötésén [ pic19 ]. A Gasworksben csak gyorsan összerakott egy háromdiavetítős ügyet, ahol az egyes vetítőkről külön-külön kék, zöld ill. piros tónusú képeket projektálva a vászonra, elvileg normális színvilágú montázsokat kevert ki [ pic20 ][ pic21 ]. Portfoliójából két munkát emelne ki a szörfös. A "…" c. installációt, amikor is csapágygolyókat keringetett mágnesesség segítségével a galéria terében [ pic22 ] ill. a Prayers-t, ahol egy számítógép vezérelte füstgép füstfelhőket eresztgetett ki egy iroda ablakán, hasonlóan egy cigarettaszünetet tartó irodistához. A számítógép az iroda egy másik gépére volt kötve, amiről a rajta dolgozó alkalmazott által folyamatosan begépelt adatokat a gép morse-jelekké konvertálta és ez adta meg füsteresztgetés ritmusát [ pic23 ].
A szörfedzés ezúttal nyílegyenes menekülésnek tűnt a központból. Köd utána.