Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból XXI.
Pálmaház szörf
– Serpentine – ICA / New Media Centre – Gasworks
Elnézést kellett kérnie a deszkájától, hogy az utóbbi hetekben hanyagolta őt az egymásra torlódott események sodrában. "…gyors vizit a kontinensen, érzelmi kiállások, műkedvelés, és egyáltalán a nyár minimális felbukkanása…" – magyarázkodott neki dadogva, miközben szeretetteljes mozdulatokkal törölgette róla a port. Társa ugyan egy kicsit még neheztelt, de nyilvánvaló volt, hogy a könnyed szörfösélet nem fér össze a haragtartással.
Újra együtt billegtek a hullámokon, bár az összehangolódáshoz a hősnek még szüksége volt némi plusz lélekemelésre, ezért mint annyiszor, most is a város energia-felszabadító központjában, a Hyde Parkban kezdtek. Igen, a Serpentine Galleryből indult a csillagtúra, a csodálatos Gilbert & George The Dirty Words Pictures, 1977 című kiállításával. Mondhatná, hogy a szörfös jubileumi születésnapjára tekintettel vették elő ezeket a képeket, de közelebb áll az igazsághoz, ha az általános punk divathullám, az újra felkapott anarchizmus poposított tendenciáját látja fő mozgatórugónak. ’77 mozgalmas év lehetett, London tele zavargásokkal, a Sex Pistols God Save The Queen-jével.
A kiállított nagyméretű képcsoportok 4×4 vagy 5×5 darab fotó montázsai Kelet-London utcáin talált falfirkákból, életképekből keverve a két művész önarcképével. A graffitik négybetűs "csúnya szavak" (cock, shit, cunt), szexista rajzok vagy egyszerű politikus mondatok, mint "smash the reds", "we are all angry". Ezek és a tömegjelentek, rendőr- és csavargó-fotók agresszivitása ütközik a művészpáros hideg, fölényes pózaival. Benne lenni, mégis kívül azon – határozott korrajz, legalábbis jó ilyennek látni az időszakot. [pic01 ] [ pic02 ] [ pic03 ]
Letérve a keményvonalról az ICA következett, ahol a holland alkotópáros Jeroen De Rijke és Willem De Rooij három kontemplatív mozija diktál alternatív ritmust. Mindjárt a filmek tálalása különös, egy terem – egy film, s azok szigorúan csak egymás után nézhetők meg, ahogy egy vetítés lemegy, a közönségnek kollektíve kell átvonulnia a következőhöz. Minden filmnek meg kell adni a maga idejét és terét türelemmel.
Az Of Three Menben egyetlen kameraállásból látható egy mecsetté alakított templombelső, aminek a jobb sarkában három férfi ül mozdulatlanul. Az emelkedett nyugalom és totális csend hasonlatos a 17. századi holland Pieter Saenredam festményeinek légköréhez. Csak a fények változnak és a kristálycsillár himbálózik olykor a tízperces beállításban. [pic04 ]
Romantikus tájképre hajaz a második film is, a Bantar Gebang, melyben egy dzsakartai szeméttelep mellett élő közösségre virrad a hajnal. [pic05 ]Ébredező falusiak, tétova tyúkok, álmos galambok, s a kékes párás félhomályból lassan friss reggel lesz. A rögzített kameraállás, a vágatlan képsorok, a teremben kerregő vetítőgép, mind a Lumière testvérek egzotikus tájakról készített mozgó képeslapjait idézik.
A harmadik mozi sem töri meg a meditatív rendet. A Chun Tianban, korai low-tech etűdjükben, egy kínai pár áll mereven egy színes virágbokor előtt, egymás válla felett elnézve vallanak szerelmet kínaiul. Az időben elcsúsztatott feliratozás kétségeket ébreszt a nézőben, hogy valóban az elhangzottakat tolmácsolódnak-e.
De Rijke – De Rooij páros törekvése egyértelmű a film médiumának festményesítésére a narrációtól való megfosztáson keresztül, hogy így visszaadhassák a képeknek az őket megillető idődimenziót. Bár a röpke tízpercek inkább csak beleszagolások a valóságmoziba, s nem lett volna baj, ha akár a warholi hagyományok útján több nyersanyagot használnak el. Már nem rövid, még nem hosszú, s nem nyilvánvaló, hogy miért ott érnek véget, ahol.
Egy emelettel lejjebb az ellazulás folytatódik a New Media Centre-ben. Convergence fedőnév alatt soundscape-jellegű kísérleti webes munkákból válogatott Stanza (az összes link megtalálható a stanza.co.uk címen). Azokból a site-okból, amelyek épp elérhetők voltak, érdemes kiemelni a bakteria nevű projektet. [ pic06 ]Színes animációiban direkt buta robotfigurák kelnek életre, táncolnak electronica-foszlányokra, amelyeket a látogató aktivál az egyszerűsített műszaki rajz világokban (http://www.bakteria.org). Látványosak még a Soundtoys klasszikusan etetős automatikusan generált hang/grafika flash-konstellációi is [pic07 ] (http://www.soundtoys.net/a/indexa.html).
Ugyan a válogatáshoz nincs köze, de a szörfös ott szedte fel a helyszínen a Chemical Garden nevű projekt szórólapját (http://www.active-ingredient.co.uk/chemicalgarden): varázskertben kristályfák nőnek fehér ragyogó fényben, a Fuji vetített csúcsa előtt. [pic08 ] [ pic09 ]Pityegve három robot grasszál a ládalabirintusban, kettő egymást próbálja lokalizálni, a harmadik pedig webkamerával mutatja a történéseket. A műanyag nyugalom közelíti az ideálist.
Ha már online ügyek mentén folyik a kalandozás, mindenképp meg kell említeni Tonico Lemos Auad kedves flashes etűdjét, a Lyric Underground-ot a londoni metró utcazenészeiről [pic10 ] [ pic11 ]. Ez az első munka a Gasworks webes projektjében. A független galéria olyan művészeknek ad lehetőséget internetes munkák kivitelezésére, akik eddig még nem dolgoztak ebben a médiumban, s hogy valóban színvonalas legyen a végeredmény, a Red Leader Industries profi designer csapata biztosítja technikai fronton a termékeny egyenletes hőmérsékletet. Így történhetett, hogy Auad site-ja grafikájában letisztult, klasszikusan netes, viszont témája és megközelítése a virtuális közegben üdítő, éppúgy, ahogy a féllegális zenészek dobják fel a sodródó tömegeket az eredetileg nem zenélésre tervezett csatornahálózatban.
Életet az ingázóknak.