† Bak Imre

2022.12.23-án, életének 83. évében elhunyt Bak Imre Kossuth-, és Herder-díjas festőművész.

Bak Imre az 1960-as évek derekán induló magyar művészgeneráció kimagasló alakja, aki következetes, változatos, több mint fél évszázados művészeti pályát tudhatott magáénak. Kivételes érzékenysége, szerénysége, szakmai alázatossága és következetessége tevékenyen formálta a magyar kortárs festészet alakulását.

1958 és 1963 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Festői pályájának indulásakor Georges Braque és Molnár Sándor kubista alkotók voltak rá a legnagyobb hatással. Karrierjének első szakaszát döntően befolyásolta a zuglói Kör szellemi közege, ahol generációtársaival együtt felvették a kapcsolatot az Európai Iskola és a korai magyar avantgárd szellemi száműzetésben élő alkotóival és Hamvas Bélával is; Bak és nemzedéke mégis az 1968-ban és 1969-ben megrendezett Iparterv kiállításokkal vált széles körben is ismertté.

Bak Imre az 1960-as évek végén dolgozta ki saját válaszát az amerikai, angol és német hard-edge és minimalista irányzatokra. A művész ezután évtizedeken keresztül kitartóan és töretlenül fejlesztette a festészet utáni absztrakció és a geometrikus absztrakció formanyelvét, egyensúlyba hozva a lokális avantgárd tradíciókat a kortárs festészet szüntelenül változó nyelvével, amelynek ütőerén soha nem lankadó figyelemmel és érdeklődéssel tartotta mindvégig a kezét. Egyik fontos úttörője a magyar konceptuális művészetnek is, posztmodern iránti elkötelezettségéről pedig utolsó interjúi is tanúskodnak.

A ’70-es évek elején Fájó Jánossal és Nádler Istvánnal dolgozott ki vizuális művészeknek szóló részletes alkotói programot: a művésznek ki kell lépnie a műtermek, galériák falai közül és a közönségéhez közelebb hozni a neoavantgárd művészetet. 1973-ban ezért hozták létre a Benczúr utcai sziatműhelyt. Ehhez a műhelyhez csatlakozott Keserü Ilona és Mengyán András is.

1971 és 1979 között a Népművelési Intézet Képzőművészeti osztályának munkatársa volt. 1979 és 1987 között a Film Színház Muzsika tördelőszerkesztőjeként is dolgozott. 1987 és 1991 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Művelődéselméleti és Tanárképző Intézetének volt igazgatója, 1987-ben lett docens, 1990-ben pedig egyetemi tanár.

Művei megtalálhatóak olyan kiemelkedő külföldi közgyűjteményekben, mint a londoni Tate Modern, a New York-i Metropolitan Museum, a stockholmi Moderna Museet, a berlini Nationalgalerie, a bécsi MUMOK, a zürichi Haus Konstruktiv, vagy a pozsonyi Nemzeti Galéria. Magyarországon fontos művei találhatóak többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban.

1988-ban Munkácsy-díjat; 1996-ban kiváló művész elismerést, 1998-ban Herder-díjat, 2002-ben Kossuth-díjat, 2019-ben Prima Primissima díjat kapott. 1999-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. 2014-ben a Nemzet Művészének választották.