95 éves korában Düsseldorfban elhunyt Günther Uecker német festőművész, aki mindenekelőtt domborműszerű szögfestményeiről vált világszerte ismertté. Egyes művészi tárgyai a kinetikus művészet kategóriájába sorolhatók. Később az üvegművészet felé is fordult, és templomablakokat is tervezett.
Günther Uecker 1930 március 13.-án született Wendorfban. Így mesélt erről az időszakról egy interjúban: „Korán, talán négyéves koromban kezdtem el rajzolni, ami nagyon aggasztotta apámat. Így aztán kisfiúként menedékre volt szükségem, például egy nagy asztalra egy takaróval letakarva. Ez volt a kedvenc helyem. Ott ültem a padlón egy papírral, és titokban rajzoltam. És ha apám rajtakapott, megvert.”
1936-tól a Wustrow-félszigeten éltek, ahol apja mérnökként dolgozott egy tesztrepülőtéren. Itt élte meg a második világháború végét. Ez az időszak is meghatározó volt számára: „Nem sokkal a háború vége előtt apámat áthelyezték egy kelet-pomerániai bázisra. Így egyedül maradtam anyámmal és a nővéreimmel, amikor az oroszok bejöttek. Nagyon megviseltnek tűntek, látszott rajtuk, hogy szörnyű dolgokon mentek keresztül. Együttéreztem velük. De aztán gyakran csoportosan bementek a házakba, ahol csak nők és gyerekek voltak. Férfiak nem voltak, én voltam a férfi tizennégy évesen. Nagyon drámai volt az egész, sok nő megölte magát, és a tengerbe ment. Arra gondoltam, hogyan tudnám megvédeni az anyámat és a nővéreimet. Ezért a házunk összes ablaka és ajtaja elé fadeszkákat tettem, és mindent leszögeztem. Így kezdtem el szögelni.”
Az ellenállási akció sikeres volt: „egy vödröt állítottunk a szoba közepére, ahová a nők és a gyerekek pisilni jártak – miközben az oroszok kint álltak és vastag gerendákkal döngették az ajtót és az ablakokat. De nem jutottak be, nagyon jól megvédtem. Emlékszem, milyen büszke voltam.” Amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta a Wustrow-félszigetet, és a német civileknek el kellett hagyniuk, apja Groß Schwansee-ben vállalt új mezőgazdasági állást. Így egyszeriben keletnémet állampolgárokká váltak. Günther a helyi Diesterweg iskolába járt, az egykori Groß Schwansee-i kastélyban.
Az iskola elvégzése után Uecker Grevesmühlenben festő- és asztalosmesternek tanult. Ezután 1953-ig festészeti tanulmányokat folytatott, először Wismarban, majd a Berlin-Weißensee-i Művészeti Iskolában. Az 1951-es kelet-berlini Ifjúsági Világfesztivál alkalmával élt az alkalommal, hogy először látogathat el Nyugat-Berlinbe, ahol kapcsolatba került az absztrakt művészet alkotásaival. 1953-ban, a június 17-i felkelés után elhagyta az NDK-t és Nyugat-Berlinbe költözött. Ott vallást és filozófiát tanult, ami később hatással volt munkásságára.
Mivel példaképétől, Otto Pankoktól akart tanulni, 1955-ben Nyugat-Németországba ment. Útja a Sandbostelben található, fiatal NDK-s férfi menekültek számára fenntartott sürgősségi befogadóközponton keresztül vezetett, ahol saját elmondása szerint hetekig kihallgatták, mint állítólagos keletnémet kémet. Ugyanebben az évben hozta el Rotraut nevű nővérét Groß Schwansee-ből Nyugatra.
Uecker 1955 és 1957 között a düsseldorfi művészeti akadémián folytatta tanulmányait Otto Pankok mellett. 1956/1957-ben alkotta meg először jellegzetes szögképeit: szögekből készült háromdimenziós, fehérre festett reliefeket, amelyek a szögek igazításával, a fény és az árnyék kölcsönhatásával kapnak sajátos dinamikát. 1962-től Uecker mindennapi tárgyakat, például bútorokat is kiegészített szögreliefekkel.
1961-ben tagja lett a Heinz Mack és Otto Piene által alapított ZERO művészcsoportnak, és ekkor fordult a kinetikus művészet felé. Gerhard Richterrel együtt rendezte meg a Múzeumok lakható helyek lehetnek című demonstrációt. Országos szenzációt keltett a Kunsthalle Baden-Badenben a Terror Orchestra című előadása, egy húsz gépből, porszívókból, mosódobból és kalapácsból és sarlóból álló zajos installáció. Az 1960-as években Uecker átmenetileg egy régi pajtában lakott Düsseldorf-Oberkasselben havi 50 márka bérleti díjért. Amikor Düsseldorf városa fel akarta mondani neki a bérleti státuszt, saját elmondása szerint felgyújtotta az épületet, amit 2016-ban így kommentált: „Mindig is ilyen radikális természetű voltam”.
Thomas Lenkkel, Heinz Mackkel és Georg Karl Pfahlerrel együtt képviselték Nyugat-Németországot a Velencei Biennálén 1970-ben. 1971 és 1974 között Dél-Amerikában, Afrikában és Ázsiában, 1984 és 1985 között pedig Japánban, Szibériában, Kínában, Izlandon és Mongóliában járt. Az 1980-as évektől kezdve műveiben politikai kérdéseket kommentál: a csernobili atomkatasztrófára például a Hamuképek című ciklusával reagált. További politikai utalások találhatók az Irakról, a környezeti problémákról és másokról szóló műveiben.
Uecker 1974 és 1995 között a düsseldorfi Művészeti Akadémia professzoraként tanított. 1999-ben ő tervezte a berlini Reichstag épületének imatermét. 2004-ben a svájci Rütli réten Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának előadásához szabadtéri színpadképet tervezett.
Uecker főként Düsseldorf-Oberkasselben és St. Gallenben élt és dolgozott. 2002 és 2008 között a helyi hatóság hozzájárulásával a Wustrow-félszigeten egy kunyhóban is lakott, amíg a kerületi hatóság természetvédelmi okokra hivatkozva meg nem tiltotta ezt. A Die Zeit című hetilapnak 2025 áprilisában adott interjújában azonban azt mondta, hogy ő a Wustrow-sziget egyetlen lakója, és néha ott is tartózkodik. Mivel a terület természetvédelmi terület, házát magas oszlopokra állította. Uecker másik műterme Rudolf Fränkel építész berlini kertvárosában, az Atlanticban található.
Fő műveit, például szöges domborműveit a műtárgypiacon félmillió euróra vagy annál is többre értékelik, például a Spirale I, 1968, a Sotheby’s (New York) aukcióján 600 000-800 000 dollárra, vagy a Feld/Field, 2012-13, a Dorotheum (Bécs) árverésén 400 000-600 000 euróra taksálták. Az 1970-es évek elején az ilyen festményekkel még 10 000 euró körüli áron kereskedtek. A bonni városi műgyűjtemény mindössze 4000 márkás baráti áron vásárolt meg egy Uecker-szögképet.
Günther Uecker Rotraut testvére révén a néhai Yves Klein sógora volt. Ő maga 1958-ban nősült meg, Inge Hardung volt az első felesége, majd Christine Steinfeld könyvkereskedő, a nyugatnémet televízió műsorvezetője lett a házastársa, egy fiuk született. Haláláig mindennap hat órát dolgozott düsseldorfi műtermében.
Kitüntetései és díjai:
