Hosszan tartó súlyos betegség után 2022. szeptember 30-án elhunyt Nemere Réka fstőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének osztályvezető mestere.
Nemere Réka 1969-ben született Budapesten. 1989-től 1995-ig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd diplomája után számos önálló kiállítással a budapesti művészeti szcéna meghatározó alkotójává vált. 2009-től a festő tanszék oktatója volt. 1998 és 2001 között Derkovits ösztöndíjban részesült. 2000-ben elynerte a Magyar Aszfalt festészeti különdíját. 2017-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki.
Ő maga így ír pályafutásáról: Budapesten születtem. Édesanyám német. Két éves voltam, amikor kiköltöztünk Németországba. Az érettségi, majd egy londoni művészeti alapképzés után édesapám felvetette: járjak Pesten a Képzőre. 89-ben jöttem vissza Magyarországra. Vonzott, hogy itt klasszikusabb a művészeti oktatás, mint akkoriban Németországban. A főiskolán expresszív absztrakt képeket festettem. 94 körül kiürültek nálam a gesztusok. Átalakult a képi világom. Alaposan meg akartam tanulni festeni.
A mai figurális képvilágom erre az elhatározásra épül. Télen csendéletet festettem, nyáron tájképet. Narancsokat választottam. Látszólag egyszerű tárgy. Vizsgáltam a formájukat fényben, ellenfényben, fehér alapon, fehér térben. Az akkori tájak is ‚plein air‘, a szabadban készültek. Később kezdtem fényképeket is használni.
Képi felfogásomban néhol rokonságot fedezek fel Caspar David Friedrich képeivel. A 19. századi német romantikának egyik jelentős alkotója képeit áthatja a múlandóság, a melankólia. Főleg tájakat festett, néha romos templomokkal. A tájban statisztáknak tűnnek az emberek, pedig róluk szólnak a képek: az ember viszonyáról istenhez és a végtelenséghez. Szimbolikus jelentése van a gyakran hátat fordító emberi alakoknak is. Legújabb sorozatomban focipályákkal, focistákkal és meccs nézőkkel foglalkozom. Jó pár képen hátat fordító nézőket ábrázolok, ösztönösen vonzódom ehhez a megoldáshoz.
A munkámra az absztrakt expresszionizmus mellett a minimalizmus van hatással. A képeimen figuralitásuk ellenére valamiféle absztraháló tömörítés észlelhető. Egy-egy téma akár öt-tíz évig is érlelődik bennem. Amíg ki nem merítek egy gondolatot, nem kezdek új sorozatba. A témák változtak, de a részben oldott, részben szerkesztett kompozicióim maradtak. Ez a két pólus egy alap feszültséget képez munkaságomban.
