Kovács Kristóf (Sajnos Gergely) helyszínelő kurátori tárlatvezetést tart
2022. január 14-én pénteken ,17:00 órától
a Borsón álmodott álmok című Szilágyi Mária kiállításon.
Várunk minden érdeklődőt szeretettel (és maszkban)!
Horizont Galéria (Budapest VI. Zichy Jenő u. 32.)
A kiállításról:
Szinte törvényszerű, hogy egy művész életművének a lezárását követően, újabb és újabb szempontok születnek a kulturális hagyaték tágabb értelemben vett megértésével kapcsolatosan. Azonban egészen egyedülálló helyzetről beszélhetünk Szilágyi Mária, keramikus kapcsán. Mivelhogy az Iparművészeti Főiskolát végzett keramikus alkotásait használták fel az 1987 és 1999 között forgatott Szomszédok sorozat ikonikus főszereplőjének, Szikszay Etusnak a kellékeiként. Következésképp az ezáltal teremtett szituáció egy újszerű olvasattal szolgál az 1979-ben elhunyt keramikus életművével kapcsolatosan.
A történet unikalitását nagyrészt a késő szocializmus által megteremtett “vadkelet” állapotának köszönheti. A teleregény Szilágyi teljes munkásságát, a kornak megfelelő, javarészt életszerű elemeket tartalmazó, elképzelt környezetbe azaz a televízió képernyőjére helyezték át. Tehát az alkotások megfelelő díszletként szolgáltak, a hétről hétre sugárzott jelenetek kellő és hiteles korrajzának a megteremtéséhez. Aminek köszönhetően ezek a kerámiák jelentették, a sorozat készítői és nézői számára, az átmenetet a szocreál és a modern művészet között. Mindazonáltal az átlag néző vajmi keveset tudhatott meg az egyedi alkotások valódi készítőjéről. Így felmerülhet a kérdés, hogy valójában ki is volt Szilágyi Mária illetve a sorozat készítői által teremtett kontextusba mennyire illenek bele az ő kerámiái?
A Borsón álmodott álmok című, Horizont Galériában megvalósuló kiállítás többek között ezzel vagyis az organikus elemekből építkező, olykor folklórisztikus vagy bibliai utalásokat tartalmazó, kísérletező alkotások valódi készítőjének a bemutatására tesz kísérletet. Amivel párhuzamosan a kiállításnak az is célja, hogy szemléltesse Szilágyi Mária hagyatékának egyes domináns elemeit. Amin keresztül betekintést nyerhetünk a sérülékeny életműbe, amely a hetvenes évek végén, a művész halálával ugyan lezártnak tekinthető. Ugyanakkor a már említett konstruált összefüggés mellett, máig tud aktualitásokkal szolgálni. Úgymint a vidéki kulturális intézmények gyűjtemény kezelésének kezdeti és pillanatnyi állapota avagy a mára kanonizált életművek hitelességének a megkérdőjelezése. Illetve az alkotások egyik fő motívumának számító, a balladai nőalakok spirituális feminista megközelítése.
A kiállítás egyszerre kísérli meg rekonstruálni az ikonikus sorozat egyes elemeivel illetve a mára homályba veszett, jelentős életmű figyelemre méltó darabjaival az őket körülvevő környezetet, így a kerámiákat átjáró atmoszférát. Mindezt természetesen az adott szituáció kellő kontextusának a megteremtésével teszi a tárlat teljesen közérthetővé.
