Egy -né a sok közül

Csapó Ida kiállítása

2019. február 27 – március 20.
FERi (
Budapest, VIII. Német utca 6.)

Vernissage: 2019. február 27. (szerda) 17.00-20.00

De hát mit csinál itthon egész nap? – kérdezte egyik utolsó beszélgetésünk során élete vége felé Apám. Máig emlékszem az érzésre, hogy mennyire mélységesen megdöbbentett ez a tipikusan macsó felütés. Később olvasva kezdeti levelezésüket még inkább, mert akkoriban több levelében csókolta Anyánk “dolgos kezét” elköszönésképpen. Ugye ezt nem gondolod komolyan? – kérdeztem vissza akkor, és soroltam, hogy mivel telik nemcsak Anyám, hanem bármelyik nő élete, aki gyereket nevel, gondoz, ápol, ha beteg, Ellátta a háztartást, vasalt inget prezentált, főzött, mosott, takarított, még ruhát is varrt, túrta a földet, menedzselte a pénzügyeket, hadd ne folytassam, ha még dolgozott is.

Anyám élete vége felé többször emlegette, hogy Apánk hányszor kapott mindenféle kitüntetést, de ő sosem. Ő egy oklevelet dédelgetett, amit egy vakvezető kutyákat képző civil szervezettől kapott elismerésképpen az adományaiért.
Pedig mi mindenért kaphatott volna kitüntetést! De csak egy „né” volt a sok közül. Kiállításom személyes indíttatású, az időközben elhunyt Édesanyám kitüntethetőségi területeit veszem számba.

A női mozgalmak a hetvenes évek óta foglalkoznak a vizuális művészetek terén is a háztartásbeliség és konkrétan a háztartási munka kulturálisan alulértékelt szerepével. A Mother Art csoport háztartási gépekkel végzett performanszai, Martha Wilson projektjei, melyek a nők társadalmi megbecsültségét is górcső alá veszik, a női identitás sablonjait tágítják. Carolee Schneeman, Martina Abramovic performanszai a női test viszonylatában értelmezzik át a kitartás, erő, elsősorban a férfi testnek fenntartott kategóriáit.

A mai napig a kritika terepe a kulturálisan fosszilizált Anya, Feleség, Hátország kategóriái, melyre adott esetben a közéleti diskurzus is megtermékenyítően szolgál.