egy pécsi magángyűjteményből
Modern Magyar Képár
(Pécs, Papnövelde utca 5.)
2022. március 17-én, csütörtökön 17 órakor a Modern Magyar Képtárban (Pécs, Papnövelde utca 5.) Fedőnevek és absztrakt geometriák / Lantos Ferenc és az Állambiztonsági Hivatal címmel a művész kiállítását megnyitó beszélgetésen Doboviczki Attila médiakutató, egyetemi adjunktus és Nagy András esztéta, a Janus Pannonius Múzeum Képző- és Iparművészeti Osztályának vezetője vesznek részt, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
„Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!
Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.”
Romhányi József
A pécsi Modern Magyar Képtárban látható Képletek és kalandozások, Lantos Ferenc életművét bemutató kiállítás mellett a Féreg-gyűjtemény címmel nyíló kamarakiállítás azokból a Lantos-rajzokból válogat, melyek 1989 előtt, politikai indíttatásból születtek.
Az 1960-as években készült Torzfejek, Féregfejek tusrajzainak groteszk ábrázolásai politikusok és az adott politikai helyzethez szolgamód alkalmazkodók portréit rejtik. Ugyanígy az 1980-as évek Féreg-gyűjteménye, a Dögfejek és a Glóriás tökfejek sorozat darabjai is – a karikatúra szimpla gesztusán túlmutató – egykori valóságos személyeken vett, magas színvonalon megformált művészi elégtétel alkotásai.
A technikai megvalósítás artisztikusan részletező gondosságai – megszelídítve az intenció szenvedélyét – beilleszkednek Vajda Lajos szörnyfejeinek és Martyn Ferenc fasiszta szörnyetegeinek magyar képzőművészeti tradíciójába. Ezek a művek egy olyan művészettörténeti időszakot idéznek fel, amikor a művészetnek még komolyabb tétjei voltak.
Lantost 1966-os rendőrségi kihallgatásakor féregfejei miatt a szocializmus egyik legrafináltabb ellenségének titulálták, de már 1956-tól az 1970-es évek végéig folyamatos megfigyelés alatt tartották. A kör geometriájának – mely Lantos vizuális nyelvének egyik legfőbb eleme – „áttűnéseiként” értelmezhető absztrakt fejek jellegzetes, az életmű korai időszakát meghatározó motívumai ezeken a rajzokon politikusportrékként aktualizálódnak.
De éppen az elvonatkoztatás, a torzítás szélsőségei révén a már alig emberi arcok – annak ellenére, hogy egy korszak dokumentumai – a művészet időkön átívelő erejét demonstrálva mindig újra életre kelthetők. Mindenki tetszése szerint – politikai ízlése, ellenszenvei és elfogultságai szempontjából – a szabad választás és a demokrácia műélvezeti lehetőségeivel élve aktualizálhatja, helyettesítheti be jelenkori személyekkel a torzulatokat.
Anghy András
