Artkartell projectspace (Budapest III. Szentendrei út 95.)
Megnyitó: 2019. október 25. 19:00
A kiállítás bezárása: 2019. november 22.
Kurátor: Rieder Gábor
Az Artkartell projectspace örömmel mutatja be Bullás József Time Wave című egyéni kiállítását. Az 1980-as években indult nemzedéket képviselő Bullás az idő hullámain szörfözve válogat az elmúlt évtizedek és a legfrissebb korszak alkotásai közül, különleges együttállást teremtve.
Bullás József az újfestészet nagy generációjával együtt kezdte pályafutását a ’80-as években, majd – a keleties ornamentikák után – rátalált az op art kísérletező, személyiségéhez illeszkedő, mindig újdonságokkal kecsegtető eszköztárára. A rácsok, pettyek, csíkok, gömbök és moirék avatott szakértőjeként trenírozza a nézői szemeket, a puha élű színharmóniáktól a retinagyilkos effektekig.
A Time Wave című kiállításának alapkarakterét az 1990-es években készített, párnaszerűen megtömött „hullám” képek méltóságteljes kígyózása határozza meg. A formázott vászonra (shaped canvas) készült festményeket korabeli művek és a legutóbbi időszakban készült, moiré-hatással kísérletező, raszteres-vibráló képek egészítik ki.
A trendektől sosem függő, de mindig az újdonságot kereső Bullás mottónak is tekinthető alapvetése, hogy „a habon nem lehet úszni, csak a hullámon.” Eredete egy Földközi-tengeri epizódra vezethető vissza, amikor a viharos víztömeg szétporladó habja brutális élet-halál harccá változtatta ártatlan fürdőzést.
Átvitt értelemben a divat is hullám: nincs valódi teste, tömege, csak testetlen tajték, fojtogató vízcsepp-pára. Ahogy egy interjúban mondta: „Nehéz pontosan leírni, »kimaszkolni«, hogy mi vagy ki hatott rád pontosan és mi vagy te magad. A hullámokat a belső áramlások mozgatják, a taréj az csak hab, nincs tartása. A belső áramlások, a hullám törzse mozgatja igazán előre az ügyet. De ez belső mozgás. Hogy mennyire esik ez egybe a nagy nemzetközi kortárs művészeti trendekkel, az már szerencse kérdése. Hol igen, hol nem. A ’80-as években az újfestészettel indultam, vagyis hullámon voltam, de öt év után már szinte hánytam tőle, hogy mindenki ugyanazokkal a széles ecsetekkel festett. Szinte egyenruha volt. Az egyenruha máshol jó lehet, de a művészetben utálom. Szeretnék kortól független lenni, de persze mindig aktuális, bármennyire is csak álom ez.”
