Kezdetben volt a kert II.

2022. április 23. – 2022. május 31.
ELTE Füvészkert (1083 Budapest, Illés u. 25.)

Megnyitó: 2022. április 23. 11:00
Megnyitja Patrick Tayler festő művészeti író

Az Art Brunch műfaj határokon átívelő programsorozat, ahol a művészet eszközeivel kívánunk lehetőséget teremteni környezetünk és a jövőnk jobb megismerésére. Inspiráló helyszíneken, most az ELTE Füvészkertjében adódik alkalom a művészeti alkotások felkutatására és minőségi közös időtöltésre.

Lesznai Anna II. kötetére reflektálva mi is kísérletet teszünk, hogy kritikai és komplex módon folytassuk a Kezdetben volt a kert I. kiállításunk tematikáját.

A 250 éves Füvészkert, többször költözött, és területileg zsugorodott az évek alatt. A túlépített, nyüzsgő városi környezetben, erre a zöld oázisra nagyobb szükségünk van, mint ahogy azt korábban gondolhattuk.

Erre a feszültségre reagálva képzőművészek egy csoportja “beköltözött” a kertbe, és kritikai szempontból vizsgálják munkáikon keresztül, hogy az ökoszisztémánk fenntartható e.

A botanikus kert, mely egy élő múzeum békés és nyugodt környezetként lehetőséget kínál, hogy különféle művészeti beavatkozásokkal újra rácsodálkozzunk, hogy milyen csodálatosan sokszínű, és izgalmas flóra vesz minket körül. A kanonizált kiállítói terekből kilépve lehetőségünk nyílik egyszerre feltöltődni, tanulni és elveszni a természetben.

A kiállítás célja, hogy segítse az egyensúly megtalálását, megtartását.

Kavalecz Eszter és Oláh Orsolya

Helyszín:

ELTE Füvészkert (1083 Budapest, Illés u. 25.)
Látogatható minden nap 09:00 -16:00 között.
A belépés díjköteles, amit a helyszínen, a Füvészkert portáján lehet megváltani.

KIÁLLÍTÓK & KIÁLLÍTOTT MUNKÁK – MŰLEÍRÁS

BOLLA SZILVIA

Bolla Szilvia (1992, Budapest) Budapesten és Amszterdamban él és alkot. Érdeklődése középpontjában a test és a technológia közötti sérülékenység és intimitás felfedése áll. A fotográfia határaival és az installáció, az absztrakció valamint a térbeliség lehetőségeivel foglalkozó munkái a képek és a tárgyak közötti komplex viszony mibenlétéről tanúskodnak. Munkái nem csak a posztmediális dualitás jellemzi, de az olyan egymással elsőre ellentétesnek tűnő minőségeket is ütköztetik, mint a látható és a láthatatlan, az ipari és a költői, a törékeny és az agresszív. Miután a londoni Camberwell College of Arts képzőművészet szakán végzett, mester fokozatot szerzett a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán, mindemellett tárgyalkotást és installációt tanult a berlini Universität der Künste-n. Az elmúlt években munkáit bemutatták többek között a budapesti Trafó Galériában, az Art Quarter Budapestben, az amszterdami Unseen Photography Fesztiválon, a londoni Victoria & Albert Museumban, valamint Berlinben a Vorspiel / transmediale-n.

Oh, my howling bladder speaks to me at dawn, The future is where the body ends Chapter I. (2022) bioműanyag, PVC, fém, újrahasznosított plexiüveg

A The future is where the body ends című sorozat első részeként az Oh, my howling bladder speaks to me at dawn című installáció egy szenzuális testgép, amely a mélyen emberi és a teljesen embertelen komplexitásában átérzéssel kutatja a túlélés lehetőségeit. Ez a kitett folyamat egyszerre szabadít fel és nyomaszt, életigenlő és melankolikus, képzelt és testtel bíró. A toxicitás, a hiperérzékenység és a szorongás metaforáin túl a pszichoszomatika különös, kellemetlen és fájdalmas állapotait idézi meg és értelmezi sajátosan poétikus és spekulatív elemekkel és eszköztárral. A megnyugvást a hibriditásra való nyitottságban leli meg; a vízzel eggyé válást, a lappangó fertőzés elengedését, a test kiterjesztését, a passzív rejtőzködésből való kitárulkozást és összegabalyodást.

www.bollaszilvia.com

FUZZY EARTH

A Fuzzy Earth Gedeon Tekla és Sebastian Gschanes által alapított kreatív praxis, amely a képzőművészet, az építészet, a kertészet és a technológia határán mozog. A Fuzzy Earth olyan tereket, tárgyakat és eseményeket hoz létre, amelyek a természettel és a technológiával való kapcsolatunkat vizsgálják. Munkáik spekulatív módszerek alkalmazásával kérdőjelezik meg az ökológiai élővilágok, az ipari tájak és a botanikai intézmények társadalmi és környezeti szerepét. Történetmesélés és optimista kollektív jövőképek formájában reflektálnak a jelen klimatikus kihívásaira, amelyek kidolgozása során tudományos kutatásokon túl mítoszokra, a népművészetre, karaktertervezésre, videojátékokra és színházi gyakorlatokra támaszkodnak.

Pollen, Kókusz és Fitolit (2022) Digitálisan nyomtatott textil

Pollen, Kókusz és Fitolit egy kárpit, amely jelenetin keresztül egy rég kihalt pálmafaj, a Paschalococos disperta feltámasztásának tudományos kísérletét vizsgálja a Húsvét szigeteken talált biológiai maradványokból. Az alkotás egy spekulatív mesterséges vadon leltára; soha nem látott ökológiákkal, ahol a múlt és jövő növény- és állatvilága jelenik meg egyszerre.

A pálmafaj kipusztulása közvetlenül összefügg a Húsvét szigeteket először benépesítő Rapa-Nui társadalom tevékenységével. Életterük bővítésével, vallási gyakorlatukkal, és a behurcolt majd elszaporodott patkányokkal kiirtották az eredeti növényvilágot. Egy kopár, élettelen tájat hagytak maguk után, amely nemcsak a pálmafajok, hanem az egész közösségük és kultúrájuk halálát is okozta. Pollen, Kókusz és Fitolit mindaz, ami megmaradt.

Kutatások során pollent találtak egy vulkáni eredetű tó fenekén eltemetve, barlangok legmélyén patkány rágott kókuszt fedeztek fel, a homok között pedig mikroszkopikus növényi maradványok, fitolitok jelentek meg; az összes maradvány a Paschalococos dispertához tartozott. A leletek alapján egy tudományos program indult el a pálmafaj feltámasztására. A kárpit mitikus történetmesélésen keresztül kérdőjelezi meg a kihalt vadon élő növények mesterséges felélesztésének etikai és környezeti hatásait.

www.fuzzy.earth

KIS RÓKA CSABA

A számomra legérdekesebb dolgok akkor születnek, ha olyan képeket tudok létrehozni, amelyek túlmutatnak saját elvárásaimon, mind a festmény motívumait illetően, mind a festés metódusában. Fontos, hogy meglepetéseket eredményezzen az alkotási folyamat. Ezáltal olyan, sokszor sötét, szegmensei tárulnak föl a világnak, amik akaratlagosan megismerhetetlenek, de ami a legfontosabb, a verbalitáson túliak.

A festészet és bármilyen fajta képzőművészet legbelsőbb magja, energiája önmagában rejlik. Sokféle módon interpretálható, de megismerni csakis önmaga által lehet, a mű sajátos nyelvrendszerének befogadásával.

Welcome To The Orkland 2022, fa, textil, nejlon, különböző fém tárgyak, paróka, kacatok…

A kiállításra való felkérés és a helyszínbejárás után egyértelmű volt, hogy elsősorban festményeim térben kiterjesztett elképzelése mentén haladva kezdjek el gondolkozni. Mindig is tetszett az a fajta esztétika, ami a felhasznált anyagok és a szerkezetek jellegzetességeit, illesztési megoldásait nem fedi el. Főleg már összetákolt és hulladék lécekből álló konstrukcióban gondolkoztam, kiegészítve egyéb anyagokkal, mint például textil, műanyag fólia.

A megoldásokon való elmélkedésem közben Oroszország megtámadta Ukrajnát. A történések jelentősen befolyásolták munkám karakterét. A kegyetlen embertelenségek tényei csontig hatolnak, nem engedik számomra, hogy ne foglalkozzak vele, alapvetően átformálódtak gondolataim az installációm kapcsán. Immár szerkezeteim töredezettsége, konstrukciós logikátlanságai, számomra ennek a borzalomnak az elbeszélhetetlenségének kísérleti modelljei lettek.

@csabakisroka

KISS TIBOR

Pár éve úgy döntöttem, hogy elköltözöm a belvárosi lakásomból a főváros legszélére egy parasztházba. Itt alakítok ki egy olyan közeget ahol a divat, a művészet, a művészettörténet és a gasztronómia szoros kölcsönhatásban van egymással. Ezeket az eredményeket pedig a digitális eszközök adta lehetőségekkel kommunikálom, mutatom be.

Red Chateau, Blue Chateau, Deep Blue Chateau, Yellow Chateau, Purple Chateau, Pink Chateau, Rainbow Chateau, Soft-Pink Chateau, 2022, lakkfilc, fólia

Káprázat, vakító, csillogás, ragyogó, tükröző, glitter, tündöklő, szikrázó, glittersexualizáló, csillámló.

Banális, hétköznapi helyzetek átértelmezése, új kontextusba helyezése. Fóliára rajzolt virágcsendéletek vázában, néhol mitológiai jelenetekkel. A nagyméretű filmes világításokhoz használható fóliákat egy lomtalanításon találtam. Képzelt botanikai csendéletek, irreális méretű csokrok.

www.amorekisstibi.com

OLÁH ORSOLYA

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán diplomáztam 2014-ben, Drozdik Orsolya osztályában.  Munkáim konceptuális indíttatásúak, alaposan átgondoltak, álláspontom pedig kritikai. Ideológiai és közéleti kérdéseket feszegetek önreflexív módon. Megszállottan keresem azokat a képeket, amelyek a halál félelmetes természetességét ütköztetik az élet nap mint nap megélt szépségével. Tudatosan és egyben tudattalanul ábrázolom a korszak értékeit, amelyben élek, ami engem is alakít.

Évek óta várakat ábrázolok elképzelt terekben. A vár, a kastély a falakkal, bástyákkal megerősített, történelmi épület szimbolikus értelemben az erőt és a hatalmat képviseli, de megtestesíti a hit szilárdságát, amiként allegóriává lényegülve jelképezi az ostromlott hölgyet, sőt magát a vágyat is.

Látványos lehetőség (2022) textil

A Látványos lehetőség című installációmban, a Füvészkert kastélyát egészítettem ki egy hímzett textil létrával. A vár ábrázolások, és jelentés mezeik patriarchális beágyazottsága reflektálok a hímzés médiumával, ami hagyományosan a nők szerepköre volt. A nők művészeti megélésének egy másik jól bejáratott területe, a virág illusztrációk, ezért is fontos kiemelni előképemet Csapody Verát, aki a magyar botanika csúcs kiadványait illusztrálta, és az általános természet ismereteket talán a legtöbben ő általa ismerték meg ábrázolva. Munkámban átemeltem az Írisz illusztrációját, a léptékét felnagyítottam, hogy új jelentés rétegekhez jussak el. A felnagyított írisz növény, ami többek között a szenvedély egyik motívuma ütköztetik a technikai megoldással, és egy teljesen bizonytalan térbe helyezem. A létra 9 lépcsőfoka pedig a bátorságtól lehetőséget kínál megismerni, és eljutni a kimondhatatlan megvilágosodás felé.

www.orsolyaolah.com

STARK ATTILA

Stark Attila Budapesten élő képzőművész. Grafikát és illusztrációt tanult, de munkái közt találhatunk murálokat, festményeket, illetve különféle kiadványokat is. Több, önálló albuma is megjelent, többek között a Roham és a Symposion kiadó gondozásában. Fanzinjaival és szitanyomataival számos képregényfesztiválon találkozhatunk itthon és külföldön egyaránt. Munkáin keresztül egy sajátosan személyes világot ismerhetünk meg, ami eleinte egy valós nagyvárosi környezetre épült, majd az onnan kibontakozott karakterek, motívumok, újabb helyzetekbe kerültek. Kockázatos ez a világ, botrányos és nehéz, ugyanakkor vicces, esztétikai határok nélkül, ahol a cenzúra szót még nem fedezték fel, és ahol az abszurd kiszorítja az egzisztenciális gyötrelmeket. Intelligens, de sokszor a brutalitásig nyers alkotásain átgyalogolnak perverz pónik, buja teremtmények, Alfred Jarry, Raymond Roussel vagy William Burroughs és sokan mások. De nem időznek ott sokat, nehogy valami rejtett szenvedély áldozataivá váljanak.

Safari (2022) vegyes technika

A Füvészkertben nyíló kiállításra készülő munka egy kísérlet arra, hogyan sikerül a saját motívumvilágot elhelyezni a képek számára rendhagyó helyszínen. A változatos környezet térbeliséget kíván, a sík képek sem a falra simulva lógnak, hanem a buja növényzet között keresik a megfelelő szöget, illetve némelyik karakter saját formát ölt, elhagyva a képek felületét. A figurák és a világ különböző pontjáról származó növények együtt alkotnak szürreális tájképeket, amik történeteket rejtenek.

@kulo.city

SÜVEGES RITA

Süveges Rita az elmúlt években a posztantropcentrikus elméletek és a digitália festői ötvözésével mutatkozott meg. Kutatás alapú alkotótevékenysége az ember és természet közötti kapcsolat ökokritikai vizsgálatára, szűkebb értelemben a kapitalocén táj kulturálisan megkonstruált képére koncentrálódik. Főként monumentális diptichonjairól ismert, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását járják körül, amelyeket kísérleti anyagok, új médiumok festői kiterjesztésével egészít ki.

Harmadik éves Derkovits-ösztöndíjas, 2020-as Smohay művészeti díjas, valamint 2021-ben elnyerte a VARP New York (ISCP) rezidencia program ösztöndíját. Számos más rezidencia programon is részt vett, kiállított a budapesti és a koblenzi Ludwig Múzeumban, együttműködött a berlini CHB-vel, a prágai Meetfactoryvel, valamint számos hazai kiállítóhellyel és kulturális intézménnyel. Fontos számára a közösségszervezés és a tudásmegosztás: tagja az xtro realm művészcsoportnak, szerkesztője volt az Extrodaesia enciklopédiának és a Klímaképzelet Reader tematikus cikksorozatnak, amely a tranzitblogon jelent meg 2020-ban. Tanulmánya, a Túl a képeslapon – természetkép a táj ökokritikai vizsgálatában címmel jelent meg a sorozatban.

Green Glass (2022) kézi maratott tükör

A természetről való gondolkodást a mai napig a nyugati modernitás-eszme valóságszervező ereje határozza meg, más szóval a tudományosság, a végtelen fejlődés és a kapitalizmus növekedési kényszere. A természet a végsőkig tárgyiasult, és az emberi tevékenység kulturálisan passzív alárendeltjévé vált. Ebben az egyoldalú felállásban, a saját belső értékeiről lemondva, legfeljebb adattal szolgálhat az emberi tudásnak, erőforrással a gazdaságnak, és esztétikai szolgáltatással a fogyasztónak.

Az élővilág természetes diverzitását mára nagyon kevés helyen tudjuk megtapasztalni. Ez főként így van Magyarországon, hiszen az ország területének majd 40 százalékát agrár, ültetvény, ipari és települési kultúrtáj borítja, amelynek köszönhetően a természetes ökoszisztéma szolgáltatások 90%-át már elveszítettük (MÉTA).

A Füvészkert, amely eredetileg gyógynövények orvosi célú bemutatására alakult, mára a benzingőzős főváros aprócska, ám annál egzotikusabb utazást kínáló zöld oázisa. Egy mesterségesen épített és fenntartott táj, amely mégis a legtermészetesebb zöld felület a pesti betonban.

A kiállításra készült, a zöldbe tükröződő munkáimban olyan kérdéseket fogalmazok meg, hogy milyen szerepe lehet a növények élő múzeumának a természetről való gondolkodásban, hogy hogyan egyensúlyoz a kert a tudományos célok és az esztétikum között, és végtére is mi végre olyan fontos a biodiverzitás?

www.ritasuveges.com

TÓTH MÁRTON EMIL

Tóth Márton Emil vagyok képzőművész. 2012-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán.

Művészként az alkotást a protézis fogalmán keresztül tudom a leginkább megközelíteni. A protézist, mint egy metódust követve dolgozom a munkáimon.  Adott komponensek-, tárgyak-, képek-, anyagok, gondolatok manipulálásával illetve kiterjesztésével feloldom, és megváltoztatom azok tulajdonságait, megváltoztatom létezésük irányvonalát így azok egy új értelmezést kapnak.

Kiegészítő + kiegészítendő = kiegészített.

Ez az alaptétele annak, ahogyan érzékelem a világot, illetve, ahogyan alkalmazkodom hozzá. Minden, ami érdekes lehet számomra részekre bontható és kiegészíthető.

Az elmúlt években egyre több alkalommal volt lehetőségem részt venni különféle kísérleti jellegű előadóművészeti kollaborációkban, melyeknek köszönhetően kiléphettem megszokott művészeti praxisomból és új ismeretekhez, valamint alkotói gyakorlatokhoz jutottam hozzá. Mindezek nagyban inspirálták jelenlegi munkáimat.

Az itt bemutatásra kerülő munkáim az entrópia természettudományos fogalma köré épülnek. A főleg a fizikában használt jelentése, hogy a természetben történő különböző spontán folyamatok gyakran visszafordíthatatlanul mennek végbe.

Az entrópia tükröződik abban is, ahogy az alkotás során a különböző egymást követő folyamatok roncsolják az előttük lévők eredményeit. Például egy szobor, amit agyagból mintáztak, csak valamilyen metamorfózis útján maradhat fenn, vagy gipszöntvényként vagy éppen terrakottaként, stb. Mindez úgy megy végbe, hogy ezek a formák már nem rendelkeznek a nyers agyag tulajdonságaival.

Alkotóként sokszor tapasztalom, hogy egy új munka létrehozásánál már a kezdet pillanatában jelen van az adott munka elmúlása és tönkremenetele, vagyis befejezetlensége és befejezethetetlensége.

A kiállított munkák a maguk sajátos módján mind roncsok, melyeket az emberi lét és a különböző emberi tevékenységek, az ehhez viszonyuló illetve ezt elszenvedő természet kapcsolatában megjelenő elmúlás, és annak vizuális jegyei ihlették.

www.tothmartonemil.hu

ULBERT ÁDÁM

Ulbert Ádám (1984, Budapest) esztétikai, filmelméleti és kulturális antropológiai tanulmányait (ELTE, 2003 – 2007) követően 2010-ben szerzett BA diplomát a MOME-n, majd 2014-ben elvégezte az amszterdami Sandberg Instituut képzőművész mesterképzését, 2016-tól pedig a Rijksakademie kétéves rezidens-programján vett részt. Jelenleg a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának hallgatója.

Egyéni és duókiállításai Birminghamben (2014, The Lombard Method), Amszterdamban (2014, Stedelijk Museum Bureau), Budapesten (Trapéz Galéria, Artkartell projectspace, Pince, ENA Viewing Space), Prágában (2017, Karlín Studios) és Párizsban (2018, Paris Internationale) voltak láthatóak. Mindeközben számos csoportos kiállításon szerepelt Graztól Madridon és Sanghajon át New Yorkig.

Megnevezetlenek (2022) olaj, vászon

Legújabb a ‘megnevezetlenek’ (unnamed) című sorozatomban megpróbálok egyfajta sajátos biomorfizmussal közelíteni egy kibővített tartományú ökológiai érzékenység felé. Egyrészről az érdekel, hogy a kortárs ökológiai és kulturális gondolkodásunkat hogyan alapozták meg már a 19-20. század fordulóján megjelenő új vitalista tudományos és művészeti irányzatok. Másfelől, hogy ezek a gondolatok és vizuális világok, hogyan szűrődtek át a korabeli avantgárd művészeten és művészet elméleten keresztül például a mai kortárs tudományos fantasztikus kultúra elképzelt világaiba. Úgy gondolom, hogy a 19-20. század fordulóján bekövetkezett szellemi, technológiai, művészeti és tudományos új világ látásában már fellelhetőek azok a hangok, amelyek a világban megjelenő ‘másik’-ra többé nem egy kizárólag emberközpontú logikával próbálnak tekinteni. Munkáim egyfajta jelenből vissza a jövőbe tekintést próbálnak rekonstruálni. A tudomány megnevezési és kategorizálási vágyán túl, a képzelet és ‘majdnem’ fikció nem emberi narratíváinak lehetőségei érdekelnek. Ezt a tartományt egyenlőre biomorf érzékenység térképének hívom. Ha – mint ahogy többek között a vitalista gondolkodók is hitték – mindennek alapja a biológia és talán hozzá is köthető, akkor valamiféle elasztikus morfológián keresztül, a nem organikus létezőket is össze lehet-e kapcsolni  szerves testekkel ?  A ‘biomorfiával’ tulajdonképpen egy olyan jellegű empatikus ábrázolás mód foglalkoztat, ami a biológián alapuló létfelfogás kibővített mezőjét térképezi.

www.adamulbert.com