Létezett-e a 2010 és 2026 közötti magyar kulturális rendszerben olyan pozíció, amely teljes mértékben kívül maradhatott az állam által működtetett, finanszírozott vagy befolyásolt intézményi struktúrákon?
A Kulturális Együttműködési Index (KEI) ennek a kérdésnek az intézményi hátterét és összefüggéseit kívánja láthatóvá tenni egy művészeti projekt keretében.
A politikai rendszer változását követően megkezdődött az elmúlt másfél évtized kulturális működésének újraértelmezése. A viták során rendszeresen felmerül, hogy egyes művészek, kurátorok, intézményvezetők és más kulturális szereplők milyen mértékben működtek együtt az állam által fenntartott, finanszírozott vagy politikailag átalakított intézményrendszerrel.
A kérdések többnyire egyéni történetek formájában jelennek meg.
Ki fogadott el ösztöndíjat? Ki állított ki egy adott intézményben? Kinek vásárolta meg a műveit egy állami gyűjtemény? Ki vállalt szerepet egy vitatott szervezet működésében? Ki maradt távol? Ki szólalt meg, és ki hallgatott?
A Kulturális Együttműködési Index ezekre a kérdésekre nem morális vagy politikai, hanem strukturális nézőpontból tekint.
A projekt alapja egy önkéntesen és anonim módon kitölthető kérdőív. A válaszok önbevalláson alapulnak, az eredmények pedig összesített formában, nyilvános adatvizualizációként jelennek meg.
A projekt nem reprezentatív társadalomtudományi kutatás, hanem önkéntes részvételen alapuló művészeti és reflexív adatgyűjtés.
A kérdőív célja annak feltérképezése, hogy a magyar képzőművészeti és kulturális mező szereplői milyen formában kapcsolódtak az állami intézményrendszerhez, az állami finanszírozási struktúrákhoz és az állami reprezentáció különböző fórumaihoz a vizsgált időszakban.
A kérdőívhez kapcsolódó pontozási rendszer nem erkölcsi értékítéletet fejez ki.
A pontszámok kizárólag az intézményi kapcsolódások különböző formáinak és intenzitásának láthatóvá tételét szolgálják.
A magasabb pontszám nem jelent sem pozitív, sem negatív minősítést; csupán nagyobb intézményi érintettséget jelez a vizsgált időszakban.
A vizsgálat nem tesz különbséget kényszer, pragmatikus alkalmazkodás, szakmai ambíció, egzisztenciális szükségszerűség, meggyőződés, opportunizmus vagy ellenállás között. Nem a motivációkat, hanem a kapcsolódások tényeit rögzíti.
A projekt mögött meghúzódó feltevés szerint a magyar kulturális rendszer az elmúlt másfél évtized során olyan mértékben centralizálódott, hogy szereplőinek jelentős része valamilyen formában kapcsolatba került az állam által működtetett vagy finanszírozott struktúrákkal. Ebben a helyzetben az érintettség nem feltétlenül kivétel, hanem a rendszer általános működési módja lehetett.
A Kulturális Együttműködési Index ezért nem a kulturális szereplők erkölcsi minősítésére vállalkozik. Nem bűnösöket és áldozatokat, nem kollaboránsokat és ellenállókat kíván azonosítani. Inkább arra tesz kísérletet, hogy láthatóvá tegye egy korszak intézményi lenyomatát, valamint azokat a kapcsolati hálókat, kompromisszumokat és függőségi viszonyokat, amelyekben a magyar művészeti élet szereplői működtek.
A kérdőív kitöltői között várhatóan lesznek olyanok, akik soha nem fogadtak el állami ösztöndíjat, és olyanok is, akik állami intézményekben építették pályájuk jelentős részét.
A projekt szempontjából azonban nem ezek a különbségek a legfontosabbak.
A kérdés inkább az, hogy létezett-e egyáltalán olyan pozíció, amely teljes mértékben kívül maradhatott a korszak kulturális rendszerén.
A Kulturális Együttműködési Index nem lezárt állítás, hanem nyitott vizsgálat. Az eredmények a kérdőív kitöltésével folyamatosan bővülnek és változnak.
A Kulturális Együttműködési Index egy művészeti projekt része.
A kutatást és a kérdőívet Szalay Péter képzőművész készítette. A vizsgálat rá ugyanúgy vonatkozik, mint bármely más résztvevőre; a kérdőívet ő maga is kitölti, és ugyanazon értékelési rendszer alá tartozik, mint minden más válaszadó.
A KÉRDŐÍV itt található.