2022. november 30. (szerda) 19.30-21.30
MKE, főépület (Budapest VI. Andrássy út 69-71.) fsz. Vetítőterem (Bejárat az Izabella utca felől)
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében 2022 december 17-ig látható „Maradjon köztünk! – Szemelvények Révész László László művészetpedagógiai tevékenységéből” című kiállításhoz kapcsolódó programként október 26-tól kezdődően heti rendszerességgel vetítéssorozatot indítunk Révész László László mozgóképes munkáiból, illetve hozzá kapcsolódó művekből. A vetítések mellett meghívott előadók, beszélgetések segítségével igyekszünk feltérképezni Révész László László művészetének egy napjainkban láthatatlan, mégis jelentős szeletét.
➙ Vetített filmek:
• Nem titok, 27’ 1991;
• A prágai diák, 26’ 1991
Meghívott vendég: Lengyel Zsolt, rendező, művészeti vezető, ATV
➙ A filmekről:
Révész László László filmjeit, videóit nézve az az érzésem, hogy ezek a munkák leginkább a festészeten keresztül közelíthetőek meg, amennyiben a festészet egyik alapvető kérdése az ábrázolás; az ábrázolás mikéntje, egyáltalán: lehetséges, vagy lehetetlen volta. Révész a festészet leképezéshez használt eszközeit kellékként vonultatja fel filmjeiben (sőt, már performanszaiban is) nem rendeltetésszerűen, inkább csak jelként alkalmazva azokat.
A láttatás nyilvánvaló eszköze a festészetben a geometria, a perspektíva, amivel feltérképezzük és két dimenzióra vetítjük a körülöttünk lévő teret. Révész videóin és filmjein egész tárháza jelenik meg a rövidüléseknek, perspektivikus ábráknak és modelleknek (Egy régi maszkteória újraéledése, 1989; Nem titok, 1990; Ismeretlen remekmű, 1992–1993; Academic Pespective, 2008), mint ahogy festészetének is gyakori, visszatérő eleme a látógúla, mely Alberti szerint a térbeli ábrázolás alapja, de Révésznél csak a légüres térbe kivetítve, legfeljebb egy szereplő nézésének irányát mutatva jelenik meg. Alberti a festészetet eredete kapcsán tükörként említi: „A költők állítása szerint a virággá változott Narcissus volt a festészet feltalálója; (…) Mi egyéb a festészet, mint magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét?” Alapvető motívumok Révész László László mozgóképes munkáiban a tükröződés és a tükörkép, valamint ebből kiindulva az ismétlődés és az azonosság is. A tükörben minden megfordul, talán így kapcsolható a legkönnyebben ide a filmjeiben gyakran látható forgó mozgás, mint valaminek a több oldalról való megmutatása. Révész a forgáshoz a szédülés, és a transz élményét asszociálja, amikor saját érzékelésünkre kívülről látunk rá.
A doppelgänger, a tőlünk független képmás is gyakori kelléke Révész László László műveinek. Ez is egyfajta tükröződés, egy önálló életre kelt, kívülről látott test.
„ Egy kitalált figura talált ki, fikció vagyok a fikcióban. (…) De mit kezdjek a harmadikkal? Ő olyan, mint én: létező és kitalál, mint ahogy én kitalálom őt. Ha engem valaki kitalált, akkor lennie kell valakinek, aki őt kitalálta. Valakinek, aki nem kitalált.”
/Nem titok, 1990-1991, 16mm, 27’, BBS (Bora Gábor szövege)/
A vetítésre a belépés ingyenes.