Pince (Budapest, XII. Hajnóczy József utca 5.)
Megnyitó: 2019. május 28 (kedd) 19 óra
Megnyitja: Illés Anikó PhD / MOME Elméleti Intézet
Kurátor: Istvánkó Bea
A huszadik század fordulójától kezdve egészen a mai napig sok gyermek vezet emlékkönyvet, amelybe tanácsokat és emlékezetes eseményeket jegyeznek fel. A naplószerű kis könyvekbe az ismerősök és barátok örökzöld versikéket és aforizmákat írnak, vagy éppen kedves rajzokkal, skiccekkel üzennek a tulajdonosnak. 1922-ben, a később festőként ismertté vált, de akkor még csupán hét éves Gábor Marianne-nak is volt ilyen emlékkönyve. Marianne emlékkönyve Heltai Jenő ajándéka volt, aki az első oldalon így kezdte bejegyzését: “Akit az istenek szeretnek / Örökre meghagyják gyereknek”. A Heltai vers fent idézett sorai azóta számos kulturális kontextusban felbukkantak, Halász Judittól a Belga Ovi című számáig, a Marianne emlékkönyvébe című kiállítás kiindulópontját azonban az eredeti jelentésrétegek adják.
Gink Sári, Kortmann Járay Katalin és Mendreczky Karina vizsgálatának fókuszában az emberi és társadalmi önazonosságunk egyik záloga, a gyermekkori emlékezet, annak kifejezési formái és a befogadóra gyakorolt hatásai állnak. Az emlékezetnek számos formáját ismerjük; létezik kollektív, társadalmi, vagy történelmi emlékezet, de mind közül a személyes emlékezet az, amely leginkább meghatározza identitásunkat. Az emlékezeti tevékenység lehet önkéntelen, spontán (implicit) és lehet szándékos, tudatos (explicit) bevésés, megőrzés és felidézés. Az implicit felidézési mód főleg a begyakorolt készségek és az epizódikus emlékezet tulajdonsága: itt tároljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat. A kiállítás célja, hogy a térben felsorakoztatott elemek olyan implicit emlékeket idézzenek fel, amely a látogatók gyermekkorával kapcsolatosak. A gyermeki elmében a fantázia és valóság gyakran összekeveredhet. Sokszor ezek kibogozhatatlan keveréke szolgáltat bőséges termőtalajt a felnőtt művészi én számára az emlékezés alapú művészethez.
A Pince kiállítóterében a sok elemből álló, ám mégis egyetlen helyspecifikus installációnak tekinthető tárgyegyüttes, az alkotók gyermek- és iskoláskoráig nyúl vissza, ugyanakkor a néző számára is jól ismert részleteket tartalmaz. A kiállítás egyik központi eleme a mindenki által ismert, “kishajós” emblémával ellátott, többszáz iskolai füzetből készült installáció. A kék (vonalas), a piros (kockás) és a zöld (sima) füzetekről azt azonban már valószínűleg kevesebben tudják, hogy Harmónia füzet néven az 1928-ban alapított és a mai napig működő Fűzfői Papírmanufaktúra termékei, amely generációk óta látja el írófelülettel az iskolásokat. A művészek arra kérik a látogatókat, hogy a kiállítás ideje alatt lépjenek ki a passzív befogadói pozícióból és névvel, vagy név nélkül ezekbe a füzetekbe írjanak, esetleg rajzoljanak le saját emlékeket, amelyeket a kiállítás egyes tárgyai, vagy akár összessége elevenített fel bennük.
A kiállítás másik meghatározó eleme az eredetileg az ‘50-es évekből származó vitrines szekrény-objekt. A nagymamáink nappalijából ismert politúrozott bútordarab a kiállítótérbe bekerülve merőben más értelmezést nyer. A restauráláson és teljes transzformáción átesett és újjászületett szekrény, egyfajta álomszerű ritkaság gyűjteményként, azaz „Kunst- und Wunderkammer”-ként jelenik meg, egyedi kivitelezésű és változatos anyagokból készült objektekkel és plasztikákkal megtöltve.
A rengeteg apró részletből álló kiállítás számos olyan elemet tartalmaz, amely bárkiben legalábbis ismerős, de akár meghatározó emlékeket idéz fel. Az Anker építőkocka, a házi készítésű hengerelt tapétaminta, a gyurmafigurák, vagy éppen a kiadvány mellékletét képező “sótartó” origami mind-mind olyan kreatív gyermekkori tapasztalatokhoz vezettek (és vezetnek), amelyek felnőttkorban komoly hatással, esetleg sorsfordító jelentőséggel bírhatnak.
A Marianne emlékkönyvébe című kiállítás legfontosabb kérdésfelvetése, hogy a gyermekkori tapasztalások és emlékek milyen közvetett és közvetlen hatással vannak felnőttkori létezésünkre, különösképp pedig a művészeti praxisra. A kiállítás tárgyai egyrészt visszakísérnek a kiállító művészek gyermekkori világába, másrészt pedig meginvitálják a látogatót, hogy maga is vegyen részt ebben a komplikált folyamatban, vagy akár váljon részesévé annak.
Kurátori tárlatvezetés 2019.06.03. hétfő 19.00 Istvánkó Beával
Finissage: 2019.06.12. kedd 19.00
Live act Mákó Rozi
Megtekinthető 2019. június 12-ig, előzetes bejelentkezés alapján:
