Quod Libet

Maurer Dóra kiállítása

2022. február 5-26
White Cube West Palm Beach

‘[…] gondolkodásmódom nem kimondottan a festészetből származik; szemléletemet sokkal inkább befolyásolja hosszú évek konceptuális és fogalmi tevékenysége. Így a festészetembe is beáramlottak a grafikával vagy a fotózással kapcsolatos tapasztalataim, mint például a „filmszerű” gondolkodás sorozatokban és sorokban.’

A White Cube örömmel mutatja be kiállítását a West Palm Beachen Maurer Dóra magyar művész alkotásaiból. Az 1937-ben született Maurer Magyarország egyik legbefolyásosabb és legjelentősebb művésze, akinek kísérleti tevékenysége – művészként, tanárként és kurátorként – több mint öt évtizedet ölel fel. Az 1970-es évek végétől napjainkig tartó különféle sorozatok festményeit és papírmunkáit egyesítve a Quod Libet a művész úttörő kutatásait mutatja be az észleléssel, a színekkel és az absztrakt formákkal kapcsolatban.

A kiállítás legkorábbi alkotásai Maurer 1970-es években készült Displacement sorozatához tartoznak, amelyben a művész módszeresen követi nyomon a mozgást és a változást. Ezek az 1972-ben, temperával papírra készült művek színes téglalapokat tartalmaznak, előre meghatározott rendezőelv szerint megjelenített átlós sávokkal a felületen. A kezdeti forma – vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan – eltolódása és átrendezése eredményeként az alkotások matematikai rendszerekre és a „bűvös négyzetre” utalnak, amely a művész számára „az emberi lét és gondolkodás alapvető szimbóluma”.

A test jelenléte és egy átfogó fogalmi keretbe illeszkedő autonómia érzése jellemzi Maurer gyakorlatát. A térbeli illúziót és a művész által a „látás funkciójának” nevezett műveleteket játékba hozva az Overlappings és az azt követő IXEK sorozatok, melyek fapanelekre illeszkedő formázott vásznakra készültek – merészen rétegzett geometrikus színterületeket mutatnak, hogy átlátszó és plasztikus hatást keltsenek.

Az Overlappings sorozat darabjai a téglalapokat úgy jelenítik meg, mintha egymásra lennének vetítve, feszített minőségük pedig abból adódik, amit Maurer a „szín és forma kölcsönösségeként” jellemez. Ezeket a felfedezéseket továbbviszi az IXEK sorozat, amelyben a színek egymásra épülő és egymással összefüggő területei összetett vizuális torzításokat hoznak létre.

Maurer érdeklődése a színérzékelés iránt részben Josef Albers 1963-as „Színek kölcsönhatása” című esszéjéből ered, amelyet a művész fordított magyarra. Maurerre különösen nagy hatással volt Albers tanulmánya arról, hogy miként befolyásolja az összes színt a színspektrumon belüli helyzete és egymáshoz való közelsége; erre a felismerésre támaszkodnak festményei is. Maurer megjegyezte, hogy készítésük során sokkal több színt tudott elérni, mint az eredetileg elképzelte, és ezáltal váratlan tónuseltolódásokat tudott létrehozni.

A Bicinies No 4 (2015) és a Bicinies No 6 (2015) című festményeken, amelyek a színeket a zenével és a harmóniával vagy diszharmóniával kapcsolják össze, vízszintes, kontrasztos színű fasíkok fedik vagy részben keresztezik egymást, így az egyik réteg áttetszik a másikon. A puha, átlátszó rétegek illúzióját keltve azonnali, dinamikus színérzékelési változást és formasúlytalanságot hoznak létre.

A Quod Libet, a kiállítás címadó sorozata esetében Maurer egyre nagyobb szabadsággal értelmezi a fogalmi szabályokat. A  Displacement sorozat részletei alapján készített művekben az üres képkereteknek tűnő, perspektivikus torzítással formált színes téglalap alakú körvonalak felfokozott képi illúziókat hoznak létre.

Maurer legújabb „színpadi” festményei felszabadítják egymástól a színsíkokat, térben elválasztva őket a falfelületen. A képtárgyat a cselekvés ágenseként hangsúlyozva gyakorolják azt, amit Maurer a „formák gimnasztikájának” nevez, amiket a tájak „talált geometriája” ihletett. Ebből a sorozatból két új mű – a Stage 1 (2016–21) és a Stage 5 (2021) – látható a kiállításon. A nagy léptékű, 4, illetve 6 alapszínű négyszögletes panelekből építkező képek lebegő, táncoló, zuhanó mozzanataikkal  háromdimenziós teret hoznak létre a falon.

Quod libet 39 (1999)
Quod libet 39 (1999)