2019. november 15., 18:00-20:00
Vasas Szakszervezeti Szövetség Székháza (1086 Budapest Magdolna u 5-7.)
#6 Nemes Csaba: Horthy és Joyce, 2014, vegyes technika (szén, ceruza, színes ceruza), papír, 75×105 cm, Knoll Galéria, Budapest
A pátosz menedzsment egy nem létező fogalom, amely a pátoszformula és a dühkezelési terápia (anger management) fúziójából született. Az efemer fogalom egyik forrása tehát a pszichológiához és a szociálpszichológiához vezet, a másik pedig a művészettörténethez, konkrétan Aby Warburg munkásságához. Warburg egyik levelében a kultúra pszicho-történészeként írta le magát, aki azt vizsgálja, hogy az erős érzelmeket, a szenvedélyeket és a szenvedéseket, az eksztatikust és a tragikust megjelenítő vizuális toposzok hogyan vándoroltak át egyik történelmi-kulturális korszakból a másikba. A pátosz menedzsment ekként az ikonológiai módszer modernizálásaként és aktualizálásaként azzal foglalkozna, hogy az elmúlt száz évben a magyar vizuális kultúra hogyan élte meg a rendszerváltásokat, hogyan viszonyult az azok által felkavart ideákhoz és érzésekhez, és hogyan értelmezte át saját toposzait és pátoszformuláit. A beszélgetések során egyrészt arra keresnénk a választ, hogy a közelmúltban a magyar képzőművészet mely toposzai, milyen szimbólumai és allegóriái váltak aktuálissá, másrészt arra is, hogy mi történt ezekkel a toposzokkal a független magyar államiság évszázada folyamán.
A televíziós „hét műtárgya” műsorokat és későbbi művészeti eseményeket (Kis Varsó és Erhardt Miklós) is megidéző beszélgetés-sorozaton, kiválasztott művek mentén hívjuk beszélgetésre az alkotókat.
Koncepció és házigazda: Hornyik Sándor, művészettörténész
Nemes Csaba: Horthy és Joyce, 2014.
A Horthy Miklós és James Joyce kávéházi találkozását ábrázoló kép kedélyessége nem nélkülözi a történeti hűséget, hiszen a Horthy- és a Joyce-életrajzok egy részében is felbukkan az anekdota, miszerint a pulai Berlitznél tanító Joyce akár még az adriai flottánál szolgáló ifjú Horthyt is taníthatta az 1900-as évek végén. A kapcsolat lehetőségét azonban nem erősíti meg konkrét történeti forrás, nem ismerünk ilyen vonatkozású dokumentumot, fotót, levelet, vagy naplóbejegyzést. Az anekdota ráadásul valószínűleg arra szolgál, hogy a magas kultúra és a modernizmus iránt is elkötelezett Joyce alakjával és Horthy nyelvi tálentumának kidomborításával felülírja Horthy későbbi intézkedéseinek és háborús szerepének konzervativizmusát, illetve szűklátókörűségét. Nemes Csaba pedig az anekdota ideológiai „töltetét” ki is domborítja a kávéházi zsáner terébe helyezett brechti, sőt warholi asszociációkat keltő elidegenítő effektekkel, a CBA-s tejjel és a CBA-s konzervdobozzal. A CBA ugyanis nemcsak a magyar kapitalizmus szocialista gyökereit jelzi, amire 2006-os ABC-CBA sorozatával maga Nemes is rámutatott már, hanem a 2010-es évek magyar (protekcionista) gazdaságpolitikájára is utal, amelynek részeként nem csak a MOL és az OTP, de a CBA is terjeszkedik az adriai régióban, és konkrétan Horvátország területén is. /Hornyik Sándor/
<Rendszerváltások>
A tranzit. hu 2019-20 folyamán <Rendszerváltások> címmel eseménysorozatot indít, amely előadások, kiállítások, kutatási bemutatók, tematikus folyóiratszámok formájában azt vizsgálja, hogy a politikai fordulópontok milyen valós és szimbolikus változásokat hoznak egy adott korszakban. Miként élnek tovább nézetek és történetek a felszín alatt, hogy aztán egy másik rendszerben újrainterpretálva meghatározó narratívaként kerüljenek elő. A projekt számára kidolgozott vagy adaptált esettanulmányok az elmúlt száz év politikai, társadalmi és kulturális eseményeinek korszakonként változó, gyakran politikailag kisajátított és egymásnak ellentmondó értékeléseit mutatják be.