2023. 01. 12. (csütörtök) 18.00
Trafó Galéria (Budapest IX. Liliom utca 41.)
18:00 Sírás nevetésig – Kurátori tárlatvezetés
18:30 Roee Rosen: Kafka for Kids, 2022 (zenés vígjáték, 111′) | filmvetítés
A filmvetítést megelőzően 18 órától Johan Gustavsson és Clara Pallí Monguilod (1646, Hága) kurátorok tartanak tárlatvezetést a Sírás nevetésig című kiállításban. A tárlatvezetés és a filmvetítés nyelve angol. Az esemény ingyenes, minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Roee Rosen Kafka for Kids című filmjének vetítésére – mely a film hazai premierje – a Sírás nevetésig című kiállítás kísérőeseményeként kerül sor. A Kafka for Kids zenés vígjáték egy olyan televíziós sorozat fiktív pilot epizódja, amely Kafka meséit igyekszik hozzáférhetővé tenni a kisgyermekek számára. A film egy gyerekeknek szóló tévéműsor formájában Kafka klasszikus történetét, Az átváltozást beszéli el, és a könnyed formátum ellenére összetett témákat tárgyal. Egy varázslatos, meseszerű házban egy nagyszülő-figura olvassa fel Az átváltozást olyan szereplők társaságában, mint Lámpásné, Asztalúr és A rossz hírek vivője. Ezek a figurák vezetik végig nézőt a történeten, és egy játékzenekar kíséretében időnként dalra is fakadnak. A filmben a jognak Kafka életművében és az életében is betöltött szerepe is előtérbe kerül, így bizonyos kérdések mind érzelmi és képzeletbeli, mind jogi és politikai síkon is értelmeződnek Rosen munkájában. Mi a gyermek? Meddig marad egy gyermek gyermek? A film maga is egyfajta átalakuláson megy végig, miközben olyan jogi bonyodalmak vizsgálatára is kitér, mint például a gyermekkornak a katonai jog által meghatározott fogalma – a dokumentarista anyagok szikárságát azonban azoknak személyes és erotikus regiszterei ellenpontozzák.
Roee Rosen (1963) izraeli-amerikai képzőművész, filmrendező és író praxisa elsősorban a vágy és a strukturális erőszak ábrázolásának lehetőségével foglalkozik. Többrétegű és provokatív munkái gyakran megkérdőjelezik a múlt és a jelen, a dokumentumfilm és a fikció, a politika és az erotika közötti határokat. A művész fiktív karakterek, ikonográfiai motívumok és kódok széles skáláját használva nemcsak a történelmi avantgárd kánonját, hanem a populáris médiát, a politikai propagandát és a klasszikus gyermekmeséket is referenciaként használja.