FKSE (Budapest VII. Rottenbiller u. 35.)
2019. május 4, 5, 12.
Azok a 20. században épített épületek, melyek korszakukban a modern társadalom szimbólumainak számítottak, ma már sokszor romok, vagy a felismerhetetlenségig átalakított emléknyomok. Több kortárs videómunka és dokumentumfilm egymás mellé helyezésével az a célunk, hogy megvizsgáljuk az építészeti emlékeken keresztül a technológiai és társadalmi fejlődésbe vetett utópikus elképzelések kudarcát.
Hogyan változott meg minden fogalmi tapasztalat, amely ezekhez az épületekhez kötődik, miközben funkcióikat sokszor megőrizték? Hogyan érzékelhető az egyén társadalmi szerepének változása ezeken az építészeti romokon keresztül? A gépesített rendszerként elképzelt társadalom hogyan jelenik meg a 20. század elején, és mit tudunk ma kezdeni ennek az utópiának az építészeti romjaival?
A választott alkotásokban közös az alapvetően dokumentarista attitűd, valamint, hogy többnyire kutatás alapú, hosszú ideje zajló együttműködésekre épülő projektekről van szó. A kurált vetítési programmal az a célunk, hogy a régióból választott videóművekkel és dokumentumfilmekkel – illetve egy dél-amerikai példával – árnyaljuk a modernizmus utópikus elgondolásainak jelenből való nézőpontját. Az építészet mint alapmotívum végigvonul a filmeken, ugyanakkor mindegyik műben más funkcióval és történettel rendelkező épület kerül a főszerepbe: a szanatóriumtól, fürdőtől kezdve a bunkeren át a kutatóintézetből remélhetőleg sohasem megvalósuló plázáig.
A vetítések időpontjai:
2019. május 4., 19.00-20.30
ANTON VIDOKLE: Immortality for All: A Film Trilogy on Russian Cosmism, 2014-2017 (kb. 90 perc)
Anton Vidokle filmtrilógiája a mára nagyrészt elfelejtett orosz kozmisták utópiájáról szól, mely a felvilágosodást, a keleti filozófiát, az orosz ortodoxia hagyományait és a marxizmust kapcsolta össze egymással a 20. század elején. Az első részben visszatér a kozmista elmélet alapjaihoz (This Is Cosmos, 2014), a második rész a kozmizmus és a politika kapcsolatát vizsgálja (The Communist Revolution Was Caused By The Sun, 2015), a harmadik pedig a múzeum mint a feltámadás helyszínét elemzi. (Immortality and Resurrection for All!, 2017).
Vidokle filmje most először lesz bemutatva Budapesten; a trilógia számos, a kortárs művészet szempontjából fontos intézményben volt már látható, például a berlini Haus Der Kulturen Der Welt (HKW) Art Without Death: Russian Cosmism (2017) kiállításán.
2019. május 5., 19.00- 20.30
ABANDONED (RE)CREATION: Off Season, 2018 (35 perc)
Az abandoned (re)creation művészpáros dokumentumfilmjének középpontjában egy szlovák fürdővárosban található elhagyatott szanatórium, a Machnáč áll. A film feltérképezi a 30-as évek elején épült konstruktivista épület történetét (építész: Jaromír Krejcar), amely a progresszió szimbólumából jutott el napjainkra egy üresen álló romhalmazig, amivel a tulajdonosai nem akarnak mit kezdeni. A teplicei fürdőszanatórium története kapcsán olyan kérdésekre kereshetjük a választ, minthogy hogyan illusztrálhatja a fürdéshez kapcsolódó kultúra, koreográfia az állam és a városi munkás közötti kapcsolatot?
CLARA IANNI: Free Form, 2013 (7 perc)
Clara Ianni, brazil művész rövid videómunkája Brazíliaváros 1959-es megépítésének történetét eleveníti fel, amely az ország modernizációjának és fejlesztésének jegyében zajlott. A mű középpontjában az építkezés során kirobbant sztrájk áll, amelynek következményeként közel száz munkás vesztette életét. Ianni munkája a különböző nézőpontokat ütközteti: a hatalmi pozícióban lévő szereplőkkel készült interjúkat – melyben az esetet meg sem említik, eltusolják – helyezi egymás mellé az építkezés során készített fotókkal.
VIOLANA MURATAJ: My Birthday Celebration, 2011 (31 perc)
Az albán művész Violana Murataj szokatlan helyszínt választott 25. születésnapja megünneplésének: egy bunkert. Albániában talán még az átlagosnál is több ilyen építmény (800 000) található, amelyek az államszocialista rendszer alatt épültek és a mai napig a hidegháborús paranoia, szorongás érzetét hordozzák. Murataj ezt a képet dekonstruálja munkájában, amikor is a bunker egy ünnepi esemény helyszínévé és a vendégszeretet szimbólumává válik.
2019. május 12., 19.00 – 21.00
OLEKSIY RADYNSKI: Facade Colour: Blue, 2019 (22 perc)
Florian Yuriev építész, képzőművész, költő és hangszerkészítő, aki Kijev egyik emblematikus épületét, az UFO becenévre hallgató, repülő csészealj formájú kutató központot tervezte (1971). Oleksiy Radynski dokumentumfilmje végigkíséri a 90 éves építészt, amint az épület plázává alakítása elleni tüntetésben vállal aktív szerepet és egyben fel is eleveníti az UFO létrehozásának történetét.
Radynski filmje a 2019-es oberhauseni filmfesztiválon debütált, ezt követően lesz bemutatva a Stúdió Galériában.
ALEXANDRU SOLOMON: Tarzan’s Testicles, 2017 (107 perc)
A posztszovjet Szohumi legmagasabb pontján ma is egy kutatóintézet áll. Az épületet 1927-ben építették, hogy majomkísérleteket végezzenek itt, a legenda szerint egy új majom-ember, valamiféle hibrid embergép megalkotása érdekében. A dokumentumfilm a kísérletsorozat emlékével foglalkozik a mai abkháziai munkatársakat megszólaltatva.
(a filmeket eredeti nyelven, angol felirattal vetítjük)
Kurátorok: Gadó Flóra és Őze Eszter
Grafika: Thury Lili
