Mottó: A szörfölés egy film. Jelen idejű montázs, amelynek során a töredékes tartalmak folyamatba rendeződnek. A link – vágás, amely úgy illeszt egymáshoz, hogy közben elválaszt.
Az oldal flashben készült. Valaki azt mondta róla: csinos. Tényleg az, ám így, a távolból nézve nyitott marad a kérdés, hogy e csín mennyiben harmonizál a tartalommal, illetve az azt hordozó eseménnyel. Ami biztos: érdemes új (lehetőleg optikai) egérrel nekifutni az oldalnak, mert a kurzorkövető ellenmozgások néha olyan gyorsak, hogy valósággal beleszalad a klikkbe a tartalom, és gyakorlat híján nem mindig az, amire vágynánk. Némiképp indokolatlan, hogy az interfész használatát – amennyiben célunk nem a játék, hanem az információgyűjtés – tanulni kell. Kárpótlásul viszont kapunk praktikus funkciókat: az országok, kiállítások, médiumok alapján történő automatikus listázás által, amelynek segítségével az információ statisztikusan értelmezhető. Például kiderül, hogy a lengyel művészek magas részvételi arányszámát (46) a németek (21) követik, a jó kapcsolatnak köszönhetően a magyarok is jelen vannak (7) és médiumok tekintetében a videó (78) vezet az installációk előtt (53).
/klikk/
Hogy Közép-Európa mettől meddig tart, arról történész berkekben régóta folyik a vita. Konszenzus a mai napig nincs, koroktól és különböző történelmi koncepcióktól függően változnak határai. Mást és mást jelent azok számára, akik kívülről, illetve akik belülről kísérelik meg beazonosítani. Belülről nézve a konfúziók és bizonytalan határok ellenére is felsejlik egy az utóbbi évszázad történelme által meghatározott sajátos mentalitás, amelyhez viszont identitás nehezen, vagy egyáltalán nem kapcsolható. Ez utóbbit ugyanis Közép-Európában általában a nemzeti és kevésbé a regionális vetületeként szokás meghatározni. Ezért aztán furcsa, ha egy nagyszabású kulturális rendezvény többek között éppen ezen identitás beazonosítását tűzi ki célul, ráadásul azt olyan entitásként fogalmazza meg, amely Ázsia és Európa között közvetít (mediál) a Nyugat-Európai posztkolonialista identitástól megkülönböztethető módon.
/klikk/
A Poznanban október elején első alkalommal megrendezett Mediations Biennálé a szervezők reményei szerint Közép-Európa legnagyobb nemzetközi képzőművészeti eseményévé válik majd, amely a régió művészetének tapasztalataiból és önazonos, Nyugat-Európa távinspirációjától emancipálódott kultúrájából építkezve ver hidat Nyugat és Kelet között. Ennek szellemében a szervező-igazgató Tomasz Wendland a biennálé gerincét alkotó három fő kiállítás megrendezésére egy Nyugat-Eupában élő magyar (Hegyi Lóránd), egy New Yorkban élő dél-koreai (Yu Yeon Kim) valamint egy Kínában élő kínai (Gu Zhenqing) kurátort kért fel, de a tizenhat kísérőkiállítás és -program között az izraeli és grúz videóktól kezdve a Velencében dolgozó lengyel üvegművészekig sok mindent találunk. A fő kiállításokról részletes képet kaphatunk, kettő esetében kurátori szöveggel is kiegészítve. Ez alól kivétel a magyar művészeket is bemutató Érzelmes Utazás, ahonnan azért hiányzik Hegyi Lóránd szövege – gondolná az olvasó -, mert a nagy nevek önmagukért beszélnek (Abramovich, Kentridge, Nádler, Nitsch, Opalka, Orlan, stb.). Valójában azonban más oka lehet a hiánynak, mert ha kitartóan tovább klikkelgetünk, a sajtócsomagban megtalálhatjuk a – szintén nagy nevekre hivatkozó – szöveget. Ebben a transzavantgárdtól (A. B. Oliva) indulva, a posztmodernen (Lyotard) keresztül, egy rövid analitikus kitérővel (Danto) a strukturalizmusig (Levi-Strauss) kell eljutnunk ahhoz, hogy a megértsük a kurátor kicsit erőltetett vándor metaforáját.
/klikk/
A Mediations esete plasztikusan modellezi azt a – más újonnan létrejövő biennálék esetében is megfigyelhető – jellegzetességet, hogy nem a semmiből kinőve bukkannak fel a kulturális térben, hanem néhány egyén, illetve intézmény többéves munkájának közvetett eredményeként, azok kumulálódott energiájából táplálkozva. Az esemény ezt a régiónkban rejlő – a világegyetem sötét anyagához hasonlítható, láthatatlan, ám meghatározó – energiát hívatott felszínre hozni. Legalábbis az igazgató, Tomasz Wendland szerint, aki művészettörténész diplomájának megszerzése után festő szakot is végzett, és évek óta vezeti azt a poznani Inner Spaces nevű kortársművészeti központot, amely 1993 óta rendszeresen szervez nemzetközi fesztiválokat a durván egyharmad-budapestnyi Poznanban. Statementjében nemcsak kozmológiai metaforákkal, hanem nyelvészeti-irodalmi argumentumokkal is igyekszik a rendezvény geopolitikai legitimitását megtámogatni, mondván: napjaink művészeti nyelvezetének (egy teoretikus által migrációs esztétikának nevezett) meghatározó jellegzetessége Európa ezen térfelén egyáltalán nem újdonság, ezt már Musil is megfogalmazta a múlt század derekán. Az errefele őshonos Tulajdonságok nélküli ember-ben ébresztené fel tehát Wendland azt a közép-európai identitást, amely kulturális jövőjét nemcsak Európa és Ázsia, hanem mind a hét kontinens közötti közvetítésben látja. Sőt a koreai kurátor Corporeal/Technoreal kiállításával egy nyolcadik földrészt is feltételez, a 800-nál is több mesterséges műhold virtuális, ám napjainkat minden másnál jobban meghatározó terében.
/klikk/
Gu Zhenqing kurátor statementje megérne egy külön cikket, üzenete egyszerű és nagyon elgondolkodtató. Nemcsak azért, mert a tolerancia és identitás fogalmait finoman árnyalja távolkeleti perspektívája, hanem mert a mifelénk mitizált nyugat-európai művészeti intézményrendszer autoriter jellegét radikálisan és lényeglátóan, ugyanakkor tapintatosan bontja szálaira. Üzenete az, hogy jó lenne kitekinteni abból az álomból, amely az évtizedek óta meghatározó, ám lényegében merev szemléletű, egyoldalú és piacorientált Nagy Kiállításokban ölt testet (Velencei Biennálé, documenta, Skulptur Projekte Munster, Art Basel). Az ébredés annál is inkább időszerű, mivel „a nyugat művészeti leckéje, amelynek tartalma mások nyelvtanának másolása, bizonyos kínai művészek számára véget ért. Elérkezett számukra az idő, hogy saját leckéjüket állítsák össze, amelyből majd mások tanulnak.” Tiszta beszéd, és rendszer is van benne.
/klikk/
Zhenqing szövegének és a rendezvény szerkezetének tükrében a Mediations által megteremteni kívánt híd pozíciója és ambíciója olyasvalamiről szól, amire mifelénk kevesen mernek gondolni: a gazdaság szélárnyékában dinamikusan feltörekvő kínai kultúra expanziójához kapcsolódva helyet szorítani Európában és a világban annak a kulturális identitásnak, amelyet közép-európaiként definiálunk.
Merész.