1.
Egy különleges kiállításra szeretném röviden felhívni a figyelmet. A kiállítás címe Földfigyelés. A kiállító művészek Baranyai Levente, Fekete Géza Péter és Fuchs Tamás. A kiállítás különleges, mert kivételesen jó érzéssel töltött el látogatása. Semmilyen hiányérzet nem maradt.
Erőt ad a látogatónak ezekben a kaotikus időkben a mindennapokhoz, mert lényeges dolgokra hívja fel a figyelmet. A címe találó: Földfigyelés. Valóban a földet figyelik a képek. Egyrészt a földet globálisan, másrészt pedig a föld energiájából merítenek. Jelen van a föld.
A három művész közül Fekete Géza Péter közvetlenül földszínekkel alkot vastag képeket, melyekre sok réteget visz fel, sokszor mintha oxidálódnának az egyes rétegek, rozsda, föld és humusz benyomását keltve, vagy helyenként visszakaparná, kissé kínozva a felületet. Aranyos csillogás is megjelenik. A makrokozmosz és a mikrokozmosz egyszerre válik élettelivé képein. Az alap néhány képnél kör alakú fém, ami szintén hangsúlyozza a vizuális történések kozmikus mivoltát és a földet.
Baranyai Levente képeit jól ismerem. Ő is vastagon viszi fel a festéket. A Földfigyelés című kiállításon új értelmet nyernek festményei, hiszen mindaz, ami kissé absztraháló, majdhogynem ars poeticus tájkép és urbánus tájképfestészet volt nála, itt közvetlenül a földdel kerül kapcsolatba.
Egyik képe egy fantasztikusan erős festmény: a Black Angeles. Talán Los Angeles éjszakai látképe. Felhőkarcolók végtelen rengetegének a képe. A légies sötét fénytenger és a vastag anyagszerű festékréteg erős kontrasztot képez és mégis harmonizál. Mélysége megdöbbentő.
A kurátor, Schopp Ildikó elmondása szerint az embertelen rengeteget akarta szembeállítani Fuchs Tamás emberközeli, nepáli szerzetes kolostorainak képeivel. Fuchs Tamás idén Nepálban járt, hegyeket fotózott és festett. Minden hegy tetején egy kolostor. Hihetetlenül meghitt ábrázolások. Mintha régről ismerős tájon járnánk. Képei kicsik, emberi léptékűek. Lehetne némelyik egy magyar vár is, amihez kanyargós út vezet felfelé. Mintha gyerekkorunkban jártunk volna arra. Nagyon erős a déja-vu hatás.
Baranyai Levente képei ezzel szemben nagyok. Lehengerlő eszközkészlettel rendelkező festő, aki egyszerre jeleníti meg az embereket érő fenyegetést a világban Black Angeles vagy Damaszkuszi mészárszék című képen és közben a földből sugárzó energiát is. Egy harmadik képén majdnem absztrakt holland tulipánmezőket látunk sávos csíkokban.
A három festő képei meglepő dialógust alkotnak, mélyen spirituális dimenziókkal, minden érzelgősség nélkül, a festészet egyszerű, erőteljes nyelvén beszélve. A kiállítás csak június 16-ig tart nyitva és nem szabad elszalasztani.
2.
Érdemes a hétvégén elindulni kiállításnéző túrára, mert az OFF Biennálé június tizenötödikén már bezár, ám addig tizenöt helyszínen várja a látogatókat.
Budapesten is láthatunk végre egy igazi biennálét, a biennálékra jellemző túlkínálattal, melyet érdemes türelmesen végignézni, hiszen egzisztenciálisan mélyreható élményt nyújt.
A fő helyszín a Merlin színház egykori épülete, a kiállítás címe, „A nyugtalanság versei”. A címet Robert Gabris Asylum, a poem of Unrest című művéből kölcsönözte. Ez a kiállítás egyik programadó munkája is lehet egyben, hiszen az OFF Biennálé egy kiállás egy jobb világért, ahol a problémákat nem elhallgatják, hanem bemutatják, felszínre hozzák, akkor is, ha kellemetlen dolgokról van szó és a művészet hatása által a gondok komoly enyhítésében bíznak.
Ez a kortárs művészet egyik legfontosabb küldetése napjainkban. Így a legtöbb kiállító művész a felelősségvállalás művészetének kötelezte el magát, legyen ez a fogalom bármennyire vitatott is, mégis máig releváns. Felelősséget vállalni azt jelenti, hogy konkrétan beszélünk a gondokról, sokszor feláldozva a művészi (dadaista hagyományokon alapuló) szabadság egy részét. Nagyon sok ilyen konkrét mű található a Merlinben és a külső helyszíneken.
Az egyik legkonkrétabb és legszigorúbban kúrált kiállítás az OFF Biennálén belül „Biztonsági határok” című bemutató a Margit körút 5-ben. Ennél szikárabban, tárgyilagosabban nem is lehetne bemutatni a biztonsági megfigyelő rendszereket, – amelyek sokszor egyáltalán nem a biztonságunkat, hanem a kontrollt szolgálják – és a menekültválság problémáit, egészen szubverzív művekkel, ahol az alkotók maguk is high-tech eszközökhöz folyamodnak, hogy bemutassák az emberi jogi jogsértések rideg világát Közel-Keleten és Európa határain. A kiállítást a Biennale Warsawa Foundation szervezte és a maga módján egyedülálló Magyarországon egy ilyen jellegű projekt.
Egy másik kiállítás, ami a háború ellen szólal fel a Bakáts Bunkerben a Bakáts tér 1. alatti légópincében található Vészfrekvenciák címmel. A Vészfrekvenciák ajtókkal tagolt hanginstallációi átvitt értelemeben is hangosan szólalnak fel a háború ellen: második világháborús képi archívumok emlékeztetnek a fenyegető háború végtelen borzalmaira és egy bombázást túlélő ukrán áldozatokkal készült karaoke-film, az Open Group munkája, más erős alkotások mellett.
A felelősséget vállaló művészet kapcsán írhattam volna a Merlin színházban látható roma sorsokról szóló művekről, a nőjogról és a queer élethelyzetekről is, és mind a tizenöt helyszínről, de egy ilyen ajánló túl rövid ehhez. Fontos megjegyezni, hogy az elkötelezett hitvallás mellett elegendő tér maradt a műélvezetre a helyenként nagyon erős festészeti és szobrászati felhozatal által. Részletes program itt tölthető le.