|
tv & reklám vs. művészet?
|
Van valami perverz öröm abban, amikor szakértők hosszasan elemeznek egy széles körben művelt, de nem igazán szalonképes emberi tevékenységet. Ilyen például a kukkolás, amely tevékenység manapság főműsoridőben az ország jelentős részének szórakozásává vált. Mindamellett értelmiségi egyedeken legtöbbször enyhe, rituális borzongás vesz erőt, amikor szóba kerül valamelyik hazai reality show. Talán ezért volt meglepő, hogy a december 14-én, az ELTE által megrendezett Valóságsokk konferencia szép számban megjelent közönsége az ildomosnál kissé feszültebb figyelemmel követte a Big Brother és a Való Világ nagy pillanatainak összefoglalóját, és a róluk szóló szakértői előadásokat.
Nagyon úgy tűnik, hogy az egész napos valóságshow-konferencián a legtöbb megvizsgálható szempontot sorra vették a szervezők. A délelőttöt a számok uralták – merthogy nem mindegy ám, hogy ki nézi, mikor nézi, és mennyit nézi a Big Brothert, hiszen percre lebontva vérre menő verseny zajlik a két kereskedelmi csatorna között. Így is akadtak azért meglepetések: Bozsonyi Károly, az AGB Hungary képviselője elmesélte, hogy hitetlenkedve újraszámoltatta az eredményt, amikor beigazolódott, hogy a statisztika szerint a Való Világ leginkább a budapesti diplomások között népszerű. Az online látogatottság alakulásáról pedig tudni lehet, hogy a magyar keresőkön a „Big Brother” kifejezés szeptember másodikán megelőzte az örök listavezető „szex” szót, majd három nap múltán a rákeresések száma megdöntötte az eddigi rekordot, amit a 2001. szeptemberi események után a World Trade Center tartott. Nem semmi.
Mindezek mellett a hamisítatlan bölcsészkari rendezvényen lehetőségünk nyílt összehasonlítani a valóságműsorok hétköznapi csevejből és alkalmankénti, többé vagy kevésbé elkendőzött erotikából összegyúrt botrányepizódjait a görög és római társadalmak nem létező privacy-jának mementóival. A Németh György által bemutatott, céhenként elkülönített (tehát üzleti megbeszélésekre kiválóan alkalmas), egyterű toalettek Rómában; az orgiák, vagy a ruhátlanul versenyző olimpikonok Athénban a kukkolást lényegében szükségtelenné tették, miután ami manapság tabunak számít, az akkor a nyilvánosság kontrollja alatt állt. Egyedül a házasélet szent intimitását és bizonyos kultuszokat, misztériumokat óvtak a szélesebb közönségtől. Ezen tabuk megsértéséért azonban már halállal lakolt az illető.
A leselkedés kultúrtörténetét tovább tanulmányozva Horányi Attila művészettörténész ezek után a néző és a nézett viszonyrendszerét vette nagyító alá. Meglátása szerint egy művészeti alkotás ugyanis már eredendően kukkolóvá varázsolja közönségét. Nem mindegy azonban, hogy tudatosodik-e a festmény tárgya számára, hogy nézik, avagy a néző számára, az, hogy ő a külső szemlélő. Marcel Duchamp például szándékkal teremti meg a leselkedés tudatát a közönségben akkor, amikor egy ajtó mögött, melyre két kis lukat vágtak, ott van a vágy titokzatos tárgya: a nő. Giorgione Alvó Vénusza, mivel gyanútlanul pihen, nem tud arról, hogy ő a figyelem tárgya. Manet képén a meztelen kokott azonban nagyon is tudatában van annak, hogy nézik – visszanéz! Az az erő tehát, ami a megfigyelő sajátja rejtett helyzetéből adódóan, visszaszáll a megfigyelthez, így a kör bezárul. Az előadásból az nem derült ki viszont, hogy mindezeket hogyan lehetne átültetni a kommerciális leselkedésre.
A kukkolás valódi kultusza először a XVIII. századi, forradalom előtti Franciaországban virágzott fel, amikor is a tiltott pornográf irodalom szervezett háttere és tömeges előállítása lehetővé tette kulcsfontosságú tabuk megdöntését, leginkább a királyi pár magánéletére vonatkozóan. Mátay Mónika előadásából kiderült, hogy az így előállt közmorálromlás nagyban hozzájárult a forradalom kitöréséhez. (Költőien kérdezhetnénk: akkor vajon mihez vezet majd a Big Brother?)
Mindeme magaskulturális szárnyalásokat átmenetileg megszakította a TV2 és az RTL Klub valóságsműsorokért felelős férfiúinak kerekasztal-beszélgetése, ami a két csatorna rituális rivalizálásának testközelbe hozatalán kívül néhány valóban érdekes műhelytitokkal is szolgált. Ekkorra már tetőzött a részvétel az előadóteremben; a rejtőzködő reality- show rajongók a lépcsőkön szorítottak helyet azoknak a későn érkezőknek, akik a média szak nagy nevű professzorainak késő délutáni panelját jöttek meghallgatni. Mire az este leszállt és az utolsó kiszavazó-show megkezdődött a tévében, a konferencia résztvevői a nap szelleméhez hűen egy szórakozóhelyen, néhány ital társaságában pihenték ki a fáradalmaikat.
Hiszen tudták, hogy Évi még egy hétre biztosan bent marad.