 |
Múzeumi helyzet
|
1. feltételezés
1999-ben (vagy esetleg a 2000-es év elején) a NKÖM Miniszterének(?) fejében megszületik a gondolat, hogy az országnak szüksége van egy Kortárs/Modern Magyar Művészeti Múzeumra, de mivel nincs rá pénz (a 2001-2002-es költségvetésben a múzeumépítési kereteket, 6.5 milliárd forintot, a Ganz területen épülő technikai viszi el), a gondolat gondolat marad.
1. tény
Még a Nemzeti Színház építészeti pályázatának eredményhirdetése előtt a kormány megállapodik a Demján Sándor nevével fémjelzett TriGránit Rt. által alapított Dunapark Sétány Ingatlanfejlesztő Kft.-vel (DSI) a színház felépítéséről, a kivitelezés összegének előre meghatározásával. Ezzel egyidőben a kormány eladja a megmaradt 6 volt Expo telket a DSI-nek 2 milliárd forintért. Egyes elképzelések szerint természetes összefüggés van a színházépítésre vállalt igen alacsony kivitelezési költség és a telkek megvételéért kért alacsony ár között.
2. tény
A DSI megbízza (2000 tavaszán) a Finta és Tsi építészirodát a teljes terület beépítési koncepciójának kidolgozásával. A koncepció 2000 nyarára elkészül és ezek szerint a Lágymányosi hídhoz legközelebbi telken egy sokfunkciós, 140 ezer négyzetméteres épület kap helyet. (Az épületben egy szálloda, parkoló, konferencia központ, irodaház (…), valamint egy „múzeumi funkciót betöltő” 7 ezer négyzetméteres épületrész lesz.)
2. feltételezés
Ekkor kerülhetett képbe a Miniszter (?) „régi” ötlete, hogy itt egy Kortárs Modern Magyar Múzeum épüljön. Két probléma adódott: először is az építtető olyan funkciót keresett az épületéhez, ami a látogatottságot jelentősen emelni tudja, márpedig manapság kevés magyar múzeumra igaz ez a feltétel. Az elképzeltekhez sokkal közelebb állt egy árverési csarnokkal és galériákkal „fűszerezett” kiállítótér. Erre persze állami forrásokat bevonni már nem igazán kézenfekvő. A második probléma a beruházási idő rövidsége. Az épületet az eredeti tervek szerint 2001 áprilisában építeni kezdték volna, 2002 őszi átadással.
3. tény
Az egymásra találást hamar elhatározás követte, és 2000 őszén a Miniszter aláírta azt a szándéknyilatkozatot, mely szerint a DSI felépíti az épületet, benne a múzeummal, amelynek költségeit (2.1 milliárd forintot) az állam 2002 után tíz év alatt fizeti ki a beruházónak. Többekben felmerült, hogy itt is, csakúgy, mint a Nemzeti Színház építésénél, a közbeszerzés kijátszásáról van szó. (A szakmát két, jelenleg kortárs gyűjteménnyel rendelkező múzeum igazgatóján keresztül, a Minisztérium megkérdezte, hogy szükség van-e egyáltalán ilyen intézményre Budapesten, de további szakmai egyeztetés nem volt.)
4. tény
A valós szakmai egyeztetés helyett a Minisztérium(!) megbízta a korábban a Szent Korona átszállítását is bonyolító, ccc + bogner nevű céget a leendő múzeum technológiai terveinek kidolgozásával. Érdekes, hogy a ccc + bogner úgy kezdett a technológiai tervek kidolgozásába, hogy nem rendelkezhetett a múzeum koncepciójának részletes anyagával, mert az máig sem létezik. A ccc + bogner számára a tervek leadási határideje 2000. december 15. volt.
5. tény
Időközben a beruházó megpályáztatott 7 építészt az épület megtervezésére. A pályázatok beadása 2000. novemberében megtörtént és 2000. decemberében a döntés is megszületett.
6. tény
Fitz Péter kezdeményezésére 2000 november 30.-án létrejött a régen várt találkozó a szakma, a Minisztérium, valamint a ccc + bogner képviselői között. A minisztérium képviselője szerint most jött el az idő a szakmai koncepció kialakítására. Arra viszont nem tudott választ adni, hogy ez miért a technológiai és építészeti tervek elkészülte után esedékes, és az elkészült tervek milyen koncepcióra támaszkodtak. A ccc + bogner képviselői szerint a leendő intézmény legfontosabb célja a minél több látogató vonzása. A leendő múzeum gyűjteményéről, tevékenységéről további konkrét részleteket nem sikerült tisztázni. Ellentmondásos maradt továbbá, hogy a múzeum, galéria, árverési csarnok, hagyományok háza funkciók közül valójában mi is lesz az új intézmény elsődleges szerepe. A találkozón jelen volt Zoboki Gábor építész, a pályázat későbbi győztese is.
7. tény
A szakmát képviselők döntő többségének a találkozó végére kialakult véleménye szerint ilyen körülmények között nincs szükség erre a múzeumra. Inkább egy jól előkészített koncepció alapján tíz év múlva készüljön el egy igazán jó Kortárs vagy/és Modern Magyar Művészeti Múzeum, mint most, amikor a valós koncepció kidolgozására elégtelenül rövid idő, a multifunkcionális iroda-parkoló-szálloda-konferencia központ épületében kialakított hely és a 7 ezer négyzetméteres, gyűjteménnyel rendelkező múzeumhoz elégtelen méret miatt minden ellene szól.