Szövényi Anikó
Random helyzetjelentések Londonból XIII.
VHS szörf
Valószínűleg kompenzálni akarták az égiek a szombat estéjét, amikor semmi érdemlegeset nem talált a videotékában, pedig már nagyon feszítette a mozgókép-éhség. Másnap elindult szokásos szörfedzésére az East Endre és lőn, videoinstallációk mindenütt.
Kezdjük
mindjárt a remekbeszabottal, a Chisenhale galériában
John Wood és Paul Harrison Twenty six (Drawing and Falling
Things) című, Gilbert&George és az angol humor
hagyományait követő installációjával.
A teremben 26 plafonig érő oszlopban elhelyezett monitoron
26 különböző kis videomunka fut egyszerre. [
pic01 ] Fehér
neutrális térben a művészek rezzenéstelen
arccal hajtanak végre egyszerű, abszurd akciókat:
a szereplő spray-vel kék pontot fúj a falra hosszasan,
a festék pedig folyik lefelé; vagy kinyit egy ajtót,
ahonnét a fejére dől egy méretes deszkalap;
vagy egymás mellett áll a két szereplő, majd
a padló egyik vége emelkedni kezd, amitől az egyikőjük
csúszni kezd a kép másik sarkába.
Hősünk kedvence a mentőmellényes történet,
ami két részből áll: a videó első
felében egy a képen diagonálban fektetett deszkavályúban
csúszik át a szereplő, a másodikban a mentőmellénye
útközben felfújódik és a figura beszorul
a vályúba.[ pic02
]
A másik igen kiváló darabot valószínűleg
egy teherautó belsejében vehették fel. Fehér
zárt térben ül a két művész görgős
székeken és a tér mozgása miatt ide-oda gurulnak,
egymásnak és a falnak csapódnak, ahogy a külső
erők dodzsemeznek velük.
A hideg tárgyilagos előadásmódnak köszönhetően
a merev mozgássorokban a művészek teste is az eszközökkel
egyenrangú, egyszerű tárggyá alakul. Mintha
buta használati utasításokból vágták
volna ki őket. Csak a leltár kedvéért, van
még jelenet arról, ahogy az illetőnk locsolókannákból
zöld folyadékot zúdít a saját nyakába
[ pic03 ];
vagy kis helyiségben faarccal áll a kavargó tollviharban,
amíg az szinte el nem lepi [ pic04
]; vagy csónakban ül, ámde az lassan elkezd forogni
és így kénytelen a szereplő kimászni
a csónak tetejére [ pic05
]; vagy légfúvó berendezéssel fehér
lapot szögez a falnak, ami a gép kikapcsolásával
ernyedten csúszik le a földre. [ pic06
]
Egy
kis csatornán siklott át a Chisenhale-től nem olyan
távol eső Nylonba, a Geometers elnevezésű
csoportos kiállításra. Itt a rendező elv a
mérés, mértékegység témaköre,
a felhozatal vegyes. A bejáratnál mindjárt Carl
von Weiler videója fogadja a hőst. A művész
ütésekkel méri meg a helyiséget: újra
és újra fekete porfestékkel ken be egy husángot,
majd "rámér" a falra vele egyet-egyet [ pic07
]. Jeremy Deadman irodai óráján, a Flayed-en
az időt másodpercenkénti feljajdulással méri.
Alex Morrison Home Wrecker-jében egy majdnem üres lakásban
gördeszkázik, a köztéri trükkökhöz
hasonlóakat próbál kivitelezni. Így zárt
térbe helyezve a deszkázás léptékeit
a teret mintegy átdefiniálja, kitágítja. [
pic08 ][ pic09
]
A szakadó esőben Anthony Wilkinson galérájába
evezett át, ahol a ‘Video Show’ megy folyamatosan, hetente változó
darabokkal. Egy német rövidfilmbe, Christian Jankowski:
Rosa c. munkájába futott bele ezen a héten. A
mozi egy fiatal feltörekvő művész történetét
mondja el, Jankowski korábbi két projektjét is bemutatva.
A The Hunt c. ügy egy szupermarketben játszódik,
ahol a művész íjjal vadászik a felvágottakra
és bontottcsirkékre, a My life as a Dove c. akcióban
pedig egy bűvésszel galambbá varázsoltatja
magát. Ezen "betétprojektek" mellett az egyszerű
történet menetét újra és újra
megakasztja a szereplők művészet és üzlet
viszonyát firtató kiszólásai.
Apropó üzlet. Hősünk a múlt heti Art2002 néven futó művészeti vásárt elvi okokból nem látogatta meg. Nem tehet róla, dehát csak kereskedelmi galériák felvonulása volt ez, a kedvenc haladóbb non-profit galériák részvétele nélkül.
Mindent nem lehet.