A leghangosabb suhogás c. kiállítás központi témája az ember és a természet viszonya a környezetszennyezés és a kezelhetetlen hulladéktermelés relációjában. A helyspecifikus installáció fókuszában a Tisza folyó és annak szennyezettsége áll, kiemelve a városi környezet és a természeti ökoszisztéma közötti kapcsolatot. A Tisza folyó és környezete példa arra, hogy az emberi tevékenység miként járul hozzá a tájképek alakulásához, megváltozásához, valamint annak lerombolásához. „Vajon mi történne, ha „megtisztítanánk” a természetet az ember nyomaitól?” – teszi fel a kérdést a művész.
A bemutatott installáció különlegessége többek között abban rejlik, hogy részben a Tisza folyó vizéből származó műanyag hulladékból készült. Az installáció a Tisza folyását követi és olyan erőteljes képet tár elénk arról a valóságról, amelyben évtizedek óta élünk, amely rávilágít a szennyezés különböző ökoszisztémákra, többek között a folyókra gyakorolt hatására. A folyó suhog, azonban hangja átalakul, folyamában már nem csak életet adó vizének csobogása hallatszik. Egyre inkább az emberi hanyagság nyomán keletkezett hulladék-folyó erodálódó zajára figyelünk fel, amelyet a hanginstallációban szereplő hibajelek tesznek érzékelhetővé.
A tárlaton szereplő videómunka célja nem csupán a Tiszára irányuló figyelem felkeltése, hanem a probléma globális összefüggéseinek hangsúlyozása is. Az alkotások arra hívják fel a figyelmet, hogy a művészet és a tudatosság összekapcsolásával jelentős lépéseket tehetünk a környezeti problémák kezelése felé.
A műalkotás létrehozását a PET Kupa műanyag hulladékkal támogatta.