Az emigráció, vagy kivándorlás elsődleges jelentése szerint ez a tevékenység valamiféle önkéntes mozgalom, azonban sok oka lehet annak, amiért az emberek a kivándorlást választják. Az emigráció kifelé irányuló mozgást, vándorlást, költözést jelent, és aki vagy ami kimegy valahonnét, az nem marad bent. Mégis nehéz volna tagadni, hogy a „belső emigráció ” szókapcsolat valami létező dolgot jelöl. Elsősorban politikai értelemben ismert ez a kifejezés, de akkor is van értelme belső emigrációról beszélni, ha a hatalomtól való távolságtartásnak nagyon különböző fokozataira és módjaira gondolunk.
A benső emigráció annak az attitűdnek a metaforikus megragadása, amikor az ember, jelen esetben egy képzőművész olyan módon folytatja sajátos, benső utakon haladó munkáját, hogy az őt körülvevő súlyos, sőt inkább dermesztő világot igyekszik egyfajta fénytörésben érzékelni, akár ellenpontozva dekódolni, felmutatva olyan benső tartalmakat, melyek fontosak számára. Ez nem a rossz értelemben vett befelé fordulás, hanem inkább olyan mély, tiszta odafordulás, melyben műtárgyak, műegyüttesek létrehozásával a saját benső alkotói folyamataink, eszközeink segítségével fordulunk a megértés lehetőségei felé.
Kiállító művészek: Antal Malvina, Cservenka Edit, Dóra Attila, Dóró Sándor, Elekes Károly, László Dániel, Lucza Zsigmond, Nayg István, Papp Ildikó, Révész Ákos, Tóth Annamária Rita