A fent idézett zen buddhista mondást azért választottam e szöveg címeként, mert felülmúlhatatlanul megfogalmazza azt az amúgy nehezen leírható élményt, amely a természettel való találkozáskor megérinti az embert. Koleszár Kata festményei és grafikái erről az élményről, a növények és az emberiség korokon és kultúrákon átívelő kapcsolatáról beszélnek a kortárs festészet nyelvén.
Koleszár Kata 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Figyelme ekkor fordult a kert és a növényzet témakörök felé. Első kiindulási pontja a több kultúrában és vallásban elforduló Édenkert-motívum és a növények szimbolikája volt, majd ezeket terjesztette ki a feminista ökológia nézőpontjából szerteágazó kortárs problémakörök, mint a klímaváltozás vagy az elmagányosodás irányába.
Amikor Koleszár elkezdett a témával foglalkozni, elsősorban a növények szimbolikája érdekelte. Az általa gyűjtött szakirodalomban a Bibliában megjelenő növények rejtett értelemzésről szóló könyvek mellett megtalálhatóak perzsa kertek szimbolikájáról szóló kötetek és más hasonló kiadványok is, vagyis témája feltárását széles történelmi kontextusban valósította meg.
Kata érdeklődésének másik forrása a gyümölcsös kertek és a gyógynövények voltak, e két téma átvezet a női minőség irányába. Táplálás és gyógyítás ősidők óta női feladatok voltak, amit elődeink az Istennő – Anyaisten archetípusára vonatkoztattak. Az idők során nevezték Innanának, Istárnak, Astartenek, Aphroditének, Flórának vagy Demeterének azokat az istennőket, akik megelőzték férfi istenek uralmát és évezredeken át a termékenységet, a természet új életet adó kimeríthetetlen erejét testesítették meg. Korunkban e gondolatkör párhuzamba állítható a feminizmus és az ökofeminizmus aktuális kérdéseivel.
A nőt évezredeken át azonosították a természettel, az érzelmekkel, míg a férfit a civilizációval és az értelemmel, így vált e megfeleltetés a nők elnyomásának eszközévé, majd a feminista kritika célpontjává. Más kortárs gondolkodók a természet és a nők kizsákmányolását állítják párhuzamba. Bár e kérdések alapvetően a nők helyzetére vonatkoznak, sok ponton összefüggés van köztük és a környezetvédelem, a fenntarthatóság kérdéseivel, mert a klímaváltozás problémái rendkívül széles spektrumot fognak át az ökológia, a társadalom és a gazdaság szféráin átívelve.
A most látható kiállítás a művész korábbi és friss munkáiból egyaránt válogat. Az olajfestményeken és a tollrajzokon a dús növényi ábrázolások Koleszár további inspirációs forrásából, közel-keleti szőnyegek ornamentikájából és állatábrázolásaiból merítenek, melyek eredetileg a kert felidézésre szolgáltak. Az általunk ismert legrégebbi szőnyegek száraz éghajlatú vidékeken készültek, ahol nagyra becsülték a kerteket, mint az élet, valamint a pihenés és az elcsendesedés terét. Motívumkincsükben központi elemet képviselnek rózsák, gránátalmák vagy mandulalevelek és fák ábrázolásai, illetve az egyik szőnyegtípust kerti ágyásként nevezték el.
Szintén klasszikus elem a palmetta, amelyet némely kutatók a mákgubóval, az ópium alapanyagával azonosítanak, utalva a transzcendens, a meditatív vallási elmélyülésre. A fa ábrázolásokat az életfaként is értelmezik, ami sok vallásban és hiedelemvilágban a földi világot kötötte össze a túlvilággal, de a paradicsomkert jelképe is volt. A fa az embert is jelentheti, aki bár a földön áll, mégis az ég felé törekedik. Külön csoportot alkotnak a szőnyegeken megjelenő állatok, tigrisek, lovak, madarak, melyek szintén a Paradicsom szimbolikus ábrázolásai voltak, de például a kutya és a kakas a védelmezés szimbóluma volt. Érdemes azt is említeni, hogy a sátrakban lakó nomád népeknek, akik az első szőnyegeket készítették, a szőnyeg az otthont is jelképezte.
A kert- vagy tájtervezés mind a keleti, mind a nyugati kultúrákban művészeti ágként jelent meg. Az egyiptomi és más ókori népek kertjei az első ismert kertek, melyeket a képzőművészeti és irodalmi alkotások megörökítettek. A római provinciák kertjei után Európában a középkori kolostorok és kastélyok mellett létesültek az első tudatosan tervezett kertek. A középkori kert két részre oszlott, az egyikben (hortus sanitatis) a táplálék termesztése folyt, a másik, az elkerített kert (hortus conclusus) a szemlélődő imádság helye volt, de a zárt kertet számtalan keresztény ábrázolásban a várandós Szűz Mária szimbólumaként alkalmazták. Később az egymást követő stíluskorszakok más-más szempontok szerint komponálták az épületeket körbevevő vagy köztereken létesült kerteket. A keleti hagyományok kapcsán említeni kell a zen-buddhista kerttervezés hagyományait is, melyben természet és ember nem különül el európai fogalmaink szerint.
Az európai festészet virágcsendéletei allegorikus tartalommal bírtak, ez a tradíció a 19. században már eltűnt, a csendéletek kapcsán a hangsúly a mesterségbeli tudásra és a gyönyörködtetésre tolódott át. Koleszár Kata festményeinek szűkebb értelmezési kerete a kortárs képzőművészet, amitől szintén nem áll távol a kert tematikája. A hatvanas években megjelenő ökológiai gondolkodás (újra) bevitte a természetet a képzőművészet területére, itt gondolhatunk Joseph Beuys és Lois Weinberger munkásságra, akik teoretikus szinten is gondolkodtak a természetről, és az akció, az installáció műfajába hozták be a növényi elemeket. Lehet említeni Yoko Ono munkásságát is, aki a hatvanas években japán zen-templomokban rendezett eseményeket. Csodálatos példa Ono egyik eseménye a kiotói Nanzenji templom kertjében estétől hajnalig tartó esemény: a résztvevőknek azt az utasítása adta Ono, hogy „nézzék az eget és érintsék meg” a gyönyörű, holdas éjszakában.
A természeti környezetre irányuló képzőművészeti gondolkodásra számos példát sorolhatnánk napjaink képzőművészetből is, hiszen soha nem volt aktuálisabb a kérdés: a természettudományok képviselői mára egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés át fogja írni életmódunkat, szokásainkat a túlélés érdekében. Koleszár munkásságának további kiemelt hivatkozási pontja az amerikai Pattern & Decoration művészcsoport tevékenysége, akik számára „Konyhák, szőnyegüzletek, tapétakatalógusok, ruhásszekrények, a kínai negyed ajándékboltjai, textil-nagykereskedések és a nagyik hálószobái szolgáltak számára friss inspirációs forrásul.” – írta róluk Michael Duncan kritikus és kurátor. Munkásságuk révén ősi kultúrákat és kontinenseket összekötő gondolati íveket hoztak létre, a díszítőművészet és ornamentika konceptuális megközelítése révén.
A történeti előzményeket áttekintve elmondható, hogy a kert a pihenés színtereként értelmeződött, ahol test és lélek egyaránt felüdült, a növények élete szorosan összekapcsolódott az emberek életével. A tradicionális ábrázolásokon a kert sokszor falakkal körülhatárolva, keretben jelenik meg, ahol a falakon belül dús vegetáció burjánzik az emberi munka eredményeként, vagyis a megművelt természet képét látjuk. A falakkal elzárt kert mai jelentése lehet az elmagányosodás, a magányos ember a társadalomban, ami huszadik századi társadalmi jelenség, és aminek a közösen megtapasztalt Covid járvány újabb mélységet adott.
Koleszár olvasatában a kert és a vegetáció a magány mellett jelent befelé fordulást és lelassulást is. A művein megjelenő növények eltérnek a korábban említett szimbolikától, ő a mai otthonokban megtalálható szobanövényeket festi le. Az otthonunkban megjelenő kis darab természet általánosságban jelentheti a városi ember elvágyódását, vagy képviselhet esztétikai értéket, de lehet a gondoskodás és a kikapcsolódás szimbóluma is.
Fontos hangsúlyozni, hogy Koleszár művei nem az „elsődleges természet” idealizált vagy romantizált víziói, nem az „elveszett paradicsom” utáni sóvárgás manifesztumai. Ábrázolt növényei a posztindusztriális korszak, az antropocén természetfelfogást kritizáló, kiépülő poszthumán világ fontos lenyomatai. Az olajfestmények és filcrajzok után a művek legújabb körét a szőttesek alkotják, ezekkel Koleszár visszatér a festmények eredőjéhez, a szőnyegek világába. Bár hagyományos kézi szövéssel készülnek, látványuk a képernyő pixeles felbontásra emlékeztet, talán a digitalizált természet, a biodómok képe sejlik fel bennük.
Az alkotásokra tekintve mégsem negatív, posztapokaliptikus hangulat fogja el nézőt, mert Kata művészetének alapvető célja, hogy rámutasson természet tápláló és gyógyító jelentőségére.
Az zöld színvilágú festmények és filctollrajzok a zöld rengeteg árnyalat hordozzák. A zöld intenzív, pozitív energiákat sugároz, nem véletlenül több kultúrában a természettel, az új kezdettel azonosítják. A zöld mellett azonban egy teljesen más színskála is kibontakozik, kékek, sárgák, pirosak, rózsaszínek erdejébe veszik tekintetük.
A színek és formák tobzódásában már nehéz elválasztani elő- és hátteret, így művei síkszerű hatás keltenek, visszautalva a szőnyegek kompozíciós világára. Erre erősít rá a perspektívák tudatos vegyítése, több alkotáson egyszerre láthatók oldalról vagy felülről ábrázolt cserepes növények. A növények között bujkáló állatok, őzek, oroszlánok, madarak, mozgalmas és játékos élményt nyújtanak, megidézik a Paradicsomi békés állapotokat, de a porcelánfigurák édeskés világát is. Megjelenésük szimbolikus is, például a kapuőrző medve dühösen ordít a hozzá közel merészkedő gonoszra.
Ereszkedjük be hát e művek világába, hagyjuk, hogy a színek és a formák behatoljanak tudatunk mélyebb szintjeire. Nézelődjük, elmélkedjük a paradicsomi képek között. A lombok alatt, a növények dzsungelében megtaláljuk az utat, amely mindig is ott várt, csak rá kellett lépni, ami elvezet bennünket az újra megtalált egységhez a belső utazás által. Talán ez emberi létünk legfontosabb célja, fejlődni, meghaladni önmagunkat egybeolvadva ember és természet mélységes harmóniájában.
Üveges Krisztina