Nyírfafejek

2024. április 16. – május 26.
MegnyitjaRemarks by: Kemenesi Zsuzsanna
KurátorCurator: Baki Péter

Sorsok, arcok, temperamentumok: emberek, akik a legfinomabb eszközökkel élnek a legdurvább sors ellen. S egy szalmaszállal védenek ki viharokat.

A lét minden lehetőségével, térrel és idővel léteznek, mély bölcsességgel és üde mámorossággal, könnyedséggel.

A kulturális tapasztalatok és gyakorlatok sokfélesége a vizualitásban is sokféleséghez vezet. Azt vizsgálom, hogy milyen formák alakultak ki a történeti fejlődés során a világ különböző régióiban, a kultúrák találkozása, keveredése, cseréje során.

Ahol valamely társadalom modernizálódik, ott a portréábrázolás modernizációja is megjelenik.

A modernizáció, a modernitás, a modern társadalom ugyanis globális és nem csupán európai jelenség. A kultúrák hasonlóságai, eltéréseik távolságaik vizsgálatai nem merülhetnek ki abban, hogy a nem nyugati társadalmak modernitásait a nyugati modernitás tükrében értelmezzük. A feladatomnak tekintem, hogy a társadalom- és kultúratudományi kutatásokon alapulva a vizuális nyelvezet változását is lekövessem, tanulmányozzam. A modern társadalom globális, regionális és lokális megragadása a célom.

A modernizáció lefolyása legyen bármilyen hirtelen, drámai vagy gyökeres, a portréábrázolásban létező kulturális, művészeti és vallási hagyományokat teljes egészében nem tudja azonnal megváltoztatni. S habár ezek a jelenségek, tudások és koncepciók maguk is állandóan változnak, mégis alkalmazkodnak egy sor globálisan terjedő eszméhez és gyakorlathoz. Ezen tudásformák reprezentálják azt a történeti kontinuitást, amihez a modernitás eszméinek és gyakorlatának alkalmazkodnia kell. A modernizáció átírja, illetve újraírja a társadalmak közötti különbségeket, hagyományokat: azaz, a régi különbségekből új különbségek születnek.

Egy példával élve, nézzük meg a középkori felfogást, amely a társadalmat három részre osztotta: az oratores, a bellatores, és a laboratores rendjeire – azokra, akik imádkoznak, akik harcolnak, és akik dolgoznak. A papság imádkozott a világi emberekért, a világi emberek pedig védelmezték a papságot. Ez esetben teljesen világos, hogy a morális rend, több mint csupán normák összessége. A gondolatok cseréje, amelynek során, amikor csak lehetséges közmegegyezésig jutunk el. A hierachikus komplementaritás összes pompájával, rituáléjával és képvilágával.