Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor 1991-től 1995-ig dolgozott együtt alkotótársként. Közös alkotói identitásukat a TAVATE – neveik kezdőbetűiből álló – betűszóval jelzik. A név is kifejezi azt a szimbiotikus állapotot, amikor az érzelmi- és intellektuális kapcsolódás során feloldódik egymásban az „én”.
A TAVATE: lebegés című kiállításra az alkotópáros két legismertebb sorozatának (TAVATE fürdős képei, TAVATE szövött képei) eddig nem, vagy ritkán látott darabjaiból válogattunk. A duó először 1991-ben a Liget galériában állította ki közös alkotásait egy kollektív, galériák által tartott sztrájk idején. A privát-kiállítást ekkor csak baráti körükből egyenként meghívott látogatók járhatták be. Ennek a bensőséges, de mégis perfomatív kiállítási módnak a dokumentumai is láthatók az acb Galéria kiállításán.
Eperjesi és Várnagy a digitális képalkotást megelőző időszakban dolgoztak a fotó médiumával, amikor a kísérleti fotográfiához szükséges nyersanyagok könnyen elérhetőek voltak. A kiállításon látott művek szolarizált fekete-fehér negatívról nagyított fotók, melyek a negatív manipulálásának, a nagyítás során véghezvitt fizikai behatásoknak (pl. ecsettel hívás) és a fotókémiai színezésnek köszönhetően őriznek meg különböző felületi textúrákat és színeket.
A technikai kísérletek nyomai mellett a művek létrejöttének körülménye, a legintimebb egyesülés képi formában rögzítésének performatív gesztusa és absztrahálása látható a képeken. A kiállított művek a szerelem és alkotói szabadság időkapszulái, amelyek létrejöttekor a személyes életben megélt szabadság összeért a rendszerváltást követő lehetőségek szabadságával, fixálva egy múlékony, megfoghatatlan létélményt a fotópapíron.