Karmazsin László ipari formatervező művész 1932-ben született Szegeden.
Édesapja földbirtokos volt, ami nem jelentett jó ajánlólevelet a háború
utáni években. Ennek következtében középiskoláit
Kisújszálláson, Tatán, Budapesten és Kiskunhalason részletekben
végezte a származásából fakadó állandó
hátrányos megkülönböztetés és folyamatos eltanácsolások
közepette. Osztályidegenként tizenkilenc évesen munkaszolgálatra hívták
be, így a következő másfél év bányamunkával telt el.
Művészi pályáján rokona, Csók István indította el.
Így került Jaschik Álmos magánstúdiójába, ahol
grafikai tanulmányokat folytatott. Leszerelése után a Pannónia
Filmstúdió rajzfilm osztályára szerződött, majd
Veszprémben a Közép-Dunántúli Széntrösztnél
lett térképész-rajzoló.
1956-ban az Ikarusnál helyezkedett el grafikusként, a tervező részleg
esztétíkai csoportjánál. Már a következő évben
megkapta első privát megbízását, amit az Ipari Formatervezési
Tanács a formatervező szaknévsorba való felvétellel is méltányolt.
1961-től szabadúszó, s mint ilyen az egyik legkeresettebb ipari formatervező.
Munkásságát fogászati berendezések, panelműtő, vasúti
kocsik, motorvonatok, személyhajók, elektronikus berendezések, rádiók,
TV-készülékek fémjelzik.
Munkácsy díjas, két ízben (1981-ben és 1985-ben) nyerte el a
formatervezési nívódíjat.
Számos cikk, tanulmány, szakmai értekezés szerzője.
Mindig vonzotta a történelem, azon belül is a hadtörténet,
a politológia és a társadalomtudomány. Talán ezért
döntött úgy, hogy megírja életrajzi ihletésű
könyvét, melynek a "Medencefenék" címet adta és
halála előtt 2 héttel fejezett be.