Túlsó Part

A Túlsó P’art csoport laza képzőművészeti formáció, amelyben különböző karakterű művészek dolgoznak együtt azért, hogy a közös kiállítás lehetősége dinamikus formát teremtsen számukra ahhoz, hogy bemutassák kortárs művészettel kapcsolatos állásfoglalásukat.

Az utóbbi években tárlataikon a művészek különböző médiumokat használtak, hisz jellemző volt rájuk a szándék, hogy a műalkotás fogalmának kiterjesztését is lehetővé tegyék kísérleti megnyilvánulásokkal. Így gyakoriak voltak az installációk és performanszok, amelyek élő „térként” és „képként” beszélnek a művészet mibenlétéről.

Ez alkalommal a Kortárs Művészeti Intézetben a „kemény maggal” ismerkedhet meg a néző: Borgó, Erőss István és Roho a csoport alapító tagjai, akik az épület tereibe most nem hívtak meg „külső” résztvevőket, hanem legújabb alkotásaikból szerveztek tárlatot.

Erőss István munkái nagyméretű fotónyomatok átértelmezésével foglalkoznak. A város és a temető fényképnagyításait behálózó fonalszövet a fénykép ábrázolta valóság képzőművészeti „átalakítását” adják. A vonalak grafikus irányokat, a színek festői jelleget adnak a képeknek, így mutatva kapcsolatot a valós kép és a személyes művészi gesztus között.
Roho a térbeli kifejezés lehetőségeivel foglalkozik. Installációiban sokszor jelennek meg természeti anyagok, amelyek a natúrához való viszonyunkat jelképezik. Közhely ugyan, de mégis el kell mondanunk, hogy e motívumok élet és halál körforgásának jelképei is. Most látható, szobrászi módszerekkel formált fatörzs-installációja az alapelem organikus-erotikus bemutatását célozza.
Borgó művészetének is igen fontos eleme a szimbolika. Ezer apró motívumból összeálló festményei és grafikái világunk összetettségének kifejezői. Ez alkalommal sokszorosító grafikai kísérleteit, szitanyomatait mutatja be. Ezek színvilága és formarendszere hasonló olajképeihez, azonban mégis egyedi: a műveken a technikából adódó színfelületek síkszerűsége és a formák vonalassága új oldaláról ismerteti meg Borgó képi világát.