Részletek a művész "Konnekció – kapcsolódás a tárgyak egy csoportjához" című szövegéből:
"Ebben az esetben a rendszer leginkább adatbázisra hasonlít. Autonómia szerteágazó linkekkel. Reprezentál, védekezik és magyarázkodni is kész, hogy legalább saját önképének megfeleljen. Az elemek egymáshoz való viszonya, hierarchiája minden alkalommal változhat, új tárgyakkal, részletekkel bővülhet, annak megfelelően, hogy az egésznek mely részét emelem ki. Ezért nem is topográfiailag meghatározott, hanem inkább hangulatspecifikus a végeredmény. A tudományos szaknyelv egy mára köztudatba átment és onnan is már kiöregedett kifejezése a DATA BASE. Ez a kifejezés (adatbázis) meghatározott tartalmú adatok, információk rendezett és ezért számítógéppel különféle szempontok szerint visszakereshető halmazát jelöli…
…Ebben a helyzetben látszólag lehetőség van a tárgyak és viszonyrendszereik – melyeket a „halmaz” tartalmaz és a DATA GATE takar – megismerésére. Ez a helyzet látszólag a megfigyelést, a megismerést indukálja, ezzel szemben ábrázol, illusztrál. Kérdés: ki hozza létre a fikciót és annak részleteit, az alkotó vagy a néző?
A DATA GATE-nek, mint tárgynak, nem lényege a térbeli kiterjedés, ezért inkább illusztrációnak kellene nevezni, de a pontosság illúziója végett talán a modell lenne a szerencsésebb elnevezés. A D.G. a fal síkjára feszül tradicionális képi helyzetben, de valójában ablakról, képernyőről van szó. Kíváncsiság, bámészkodás. Ismerős az ilyen nem-megfigyelő, tehát „öncélú” design, művészetnek szánt kamerarendszer (önmegfigyelés – láthatom közlekedő, egyáltalán: létező társaimat, mindezt monitoron) – de az emberek enélkül is néznek, nézik egymást, nem? Ez a társadalomban élés alapja: figyelni és figyelembe venni. Itt keresésről van szó, az imaginárius személy (a művész) a néző által konfabulálva jelenik meg és a szándékok összekeverednek. Szimbóluma lehet-e a művész az alkotói szabadságnak vagy a szabadságformák többsége sablon?"