A fotó nem az egyik, a többivel egyenértékű média Maurer folyamatokat, viszonylatokat vizsgáló művészetében, hanem totálisan áthatja ezt a tevékenységet. A fénykép konkrétságát Maurer olyan absztrakciónak fogja föl, amelyből logikusan következik, hogy a fotó alkalmas eszköz a szisztematikus munka elementárisan érzéki, az esetlegességeket megengedő fázisához: ez a „rajzolás kamerával”. A fotógramm, a dokumentatív fotó, mint a valóság közvetlen lenyomata és a nyomhagyások, lenyomatgrafikák között teleologikus a viszony, még ha ennek tudatosulása utólagos is. Általában Maurer fotóhasználata – éppen módszerének eredetisége miatt – lassan ébredt öntudatára. A vizuális megfigyelések totalitása érdekében fokozatosan lemondott a fotó improvizatív vagy metaforikus sajátosságairól, amelyeket korlátozónak tekintett: sorra megtalálta az elkülönített valóságegységek, viszonylatok és összefüggések tervezett primer rögzítésének fotó- érvényességét.
(Bán András, részlet Maurer Dóra: Fotóleltár – 1979, Pécsi Galéria, katalógusának utószavából)