Az itt kiállított objekteket 1996 és ’98 között, saját rajzok alapján készíttettem el egy asztalossal. Akkoriban Budapesten, a József körúton, egyfajta „totális” szerelmi kapcsolatban éltem Anna R. muvésznővel. A „totális” itt annyit jelent (teljességgel az „összművészet” – Gesamtkunstwerk – értelmében), hogy egyáltalán nem voltak vonatkoztatási- és viszonyítási pontjaink e kapcsolaton kívül. A külvilág nem volt több puszta díszletnél kapcsolatunk drámájához. Barátok, ismerősök és idegenek, mindannyian sakkfigurák lettek kettőnk hatalmi harcában. Az abban az időben alkotott műveink a nehézfegyverek szerepét töltötték be a „jelek háborújában”, egy magánháborúban. A Másik nem csupán egyetlen befogadójuk, de egyetlen tartalmuk is volt. Az akkor keletkezett munkák közül jónéhány nem élte túl a kapcsolatunkat: a romboló dühnek estek áldozatul. Némelyiket helyre tudtam állítani vagy újra tudtam készíttetni.
Mindez azonban csak zárójeles megjegyzés, mely azt van hivatva érzékeltetni, milyen atmoszférában bontakozott ki annak idején az alkotási folyamat. A műveken ez nem látszik. Saját, autonóm létük van, mint a szobrok és a bútorok közötti sajátos műfaji státuszú műalkotásoknak; a tárgyaknak ama nagy teátrumában, amelynek „művészet” a neve.
Nikolaus Gerszewski
