Időnyomat

Lendvai Ádám: Időnyomat
(Kiállítás megnyitó, 2007 október 17, Videospace Budapest)

the narrow space of time through the narrow time of space
(James Joyce)

Mióta a digitális képalkotás lehetőségként rendelkezésünkre áll, teljesen világos kellene legyen mindenki számára, akit ez a dolog érdekel, aki ezekkel az eszközökkel alkotóként vagy érdeklődő befogadóként foglalkozik, hogy a képkészítéssel, jelesül a fotografikus és kinematografikus képpel kapcsolatos fogalmainkat újra át kell gondolnunk, újra kell értelmeznünk.

Mintegy másfél évtizede legalább az is világos, hogy ehhez az átgondoláshoz, újraértelmezéshez elérhetők olyan alkalmazások, sőt – egyre nagyobb számban – olyan művek is, melyek érzéki tapasztalatokkal szolgálnak a jelenségek jobb megértéséhez, vagyis nem csupán a teória és fantázia, hanem a valósággá vált fikció is segíthet a ráció kategóriakészletének frissítéséhez.

Lendvai Ádám idő-alapú mozgóképeiről legalább két okból örömmel beszélek, egyfelől mert kiváló példái a fenti megváltozott helyzetnek, másfelől mert mert alkalmam nyílik ismételten ide kapcsolni néhány olyan megfigyelést, melyek segíthetnek a fenti fogalmi tisztázásban.

Moholy-Nagy László a Vision in motion (Látás mozgásban) című 1947-ben, postumus megjelent könyve egyik lábjegyzetében a fotogramról gondolkodva veszi észre: James Joyce megragadta ezt a finom kvalitást az „Ulysses” egyik fejezetében: „az idő igen rövid tere a tér igen rövid idején keresztül”. (I. fejezet, 3. rész – Szentkuthy Miklós fordításában: Az időtáv rendkívül szűken metszi a távolság idejét. Ulysses. Bp. 1974, Európa Kiadó, 46. lap). Ez a nyelvi lelemény – ahogy azt másütt is jeleztem – véleményem szerint a lehető legpontosabban leírja a réskamera képalkotását, jóval annak feltalálása előtt, különösen ha a kétféle fordítást itt most kombinálva így fogalmazunk: az idő szűk tere a tér szűkreszabott idején át.

Moholy-Nagy könyvében az idézet ehhez a mondathoz kapcsolódik: A fényképezőgép nélküli képet (fotogramot) is fel lehet fogni mozgó látásként, mivel az a fény mozgásának diagramja, tér-idő összefüggést alkotva, mely szó szerint a fotogram. (256. lap, magyar kiadás, 1996)

Jelen összefüggésben a kiállított művek közül ahhoz, melyről a bemutató a címet is kapta, az Időnyomat című installáció új változatához kapcsolhatjuk, ahhoz a kitüntetett pixelsorhoz, mely lehetővé teszi, hogy a művész a térben kiterítse, mintegy a térbe nyomtassa át a mozgóképfelvétel idő-alapú képét, melyen, mint maga is állítja, az „idő irányú film a tér irányában játszódik le”.

Háy Ágnes klasszikus tanulmányában (A filmidő grafikus ábrázolása) írja, összefüggésben az – akkor még – alapvető ténnyel, hogy a film (kép)kockákból áll: „A vetített filmkocka és az idő egymásnak megfeleltethető, 1 kocka = 1/24 mp, illetve 1 mp = 24 kocka, ezért a koordinátatengelyek egyszerre jelentenek időt és filmszalagot.
Az y-tengely az eredeti film, illetve idő, azaz a kockák eredeti sorrendje.
Az x-tengely az ebből készült trükkfilm, illetve idő, azaz a kockák vetítési sorrendje.„

A helyzet az, hogy a digitális mozgókép csak akkor áll „kockákból”, ha épp úgy akarom: vagyis a mozgófilm „framenkénti” felfogása, előállítása a tárolt fájlból döntés kérdése. A rögzítésnek, tárolásnak, megjelenítésnek alaphelyzetben ehhez már semmi köze. Megszűnnek, pontosabban értelmetlenné válnak a videó utáni mozgóképnél azok a jól(?) ismert alapelemek és kategóriák, hogy a „film kockákból áll”, „másodpercenként 24x az igazság”, ehelyett renderelésről, az információtárolás leggazdaságosabb módjáról, tömörítési eljárásokról beszélhetünk s alapelemekként pixelekről, bitekről, kódokról, jelsorozatokról. Az időtér kiterjesztése, vagyis a láthatóvá tétel, a megjelenítés a szerzőtől függ, a hangszerelés a válsztott eszközöktől.

A film egésze alkot egy képet – írtam valaha, mely (akkor provokatívnak szánt) megfogalmazás a jelenből visszatekítntve utópikus jóslatak tűnik: nézzük csak meg az Időnyomat magyarázó hasáb-diagramját a maga koordinátarendszerében, s talán világossá válik, mire gondolok. Vagy vegyük észre saját kompjúterünkön, hogy ott a tárolt film, ha nem is „egy kép”, de egyetlen fájl, amit egy megfelelő ikon jelöl.

Budapest, 2007 október 17

Peternák Miklós