Új hajtások

Az építész képzettségű Gáyor Tibor első kiállítása 1964-ben, Bécsben volt, tasiszta jellegű képekkel. Majd – „a ’60-as évek végén a dolgok, jelenségek fonákját akartam megragadni, valószínűleg az események, a prágai tavasz, a párizsi diáklázadás, a Maurer Dórával történt találkozás, a még feldolgozatlan budapesti ’56 hatására is. A tradicionális, fehérre alapozott festővásznat, évszázadok óta látvány-illúziók hordozóját, mindkét oldalával a kép témájává, a valós tér részévé kívántam tenni”, – írja egy emlékezésében. A megvalósult elképzelés egyik archetípusa a Haraszty István 1975-ös Kassák- díjának tárgyiasulása, jelenleg a díjazott gyűjteményében található.

1986-ban a bécsi museum moderner kunst (Palais Liechtenstein) és a budapesti Ernst Múzeumbeli összefoglaló kiállításával zárta le „vászonhajtásos” munkásságának 15 éves szeriális- szisztematizáló szakaszát és szabadította ki magát saját kánoni kötöttségei alól. A hajtást, mint képalkotó gesztust máig megtartotta.

Ennek a folyamatnak sajátos, ez évben megújult változatát mutatja be most ez a kisméretű, szinte vázlatokból álló tárlat.