A csoport

Fabricius Anna képeit nézve nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy a „csoport” fogalmát egyszerre túlságosan tág és túlságosan szűk jelentéssel ruházzuk fel. Míg a korábban készült Átmeneti társaság (2003-2004), Szobaszentek (2004) és a Háztartási anyatigrisek (2007) szinte teljesen végtelenné tágítják a csoportok megkonstruálásának, létrehozásának lehetőségét, addig a későbbi művein már vizuális megjelenésükben is jól elkülöníthető, szervezett együttesekkel találkozunk. Tehát ez alatt a néhány év alatt a fókusz az egyes emberről áttevődött a kapcsolatain keresztül meghatározott egyénre, és ezáltal a képi összefüggésekbe ágyazódik a kérdés, léteznek-e ma még csoportok és hol keressük azokat.

A tudomány új társadalmi alakzatok meghatározására irányuló kísérleteivel szemben több kortárs művész, köztük Fabricius Anna is felvállalja, hogy egyetlen közös tulajdonság mentén hoz létre csoportokat, ami történhet egy kiválasztott jellemző, vagy a személyes élettörténet függvényében, így olyan új szempontok lépnek be a kortárs életvilág vizsgálatába, amelyek nem értelmezhetőek szociológiai módszerekkel, és a csoportok leírására használt kategóriákat keresztülmetszik. A választás, kijelölés önkényessége mindeközben reflektál arra a (már említett) jelenségre, hogy az osztályok,a vallás metaelbeszélései, amelyekre a korábbi élettörténetek épültek, elveszítették kötelező érvényüket, miáltal az egyéni identitás kialakítása iránt mind a kényszer mind a játéktér megnövekedett.

Csatlós Judit