Omara képei az évek során az őt ért sértésekről, a szegénységből és a kisebbségi létből következő diszkrimináció hétköznapjairól szólnak. Nem fikció, ezek az átélt megalázó helyzetek, és a tehetetlen düh a festészetében tör fel. Eszköztelenségében kezd el festeni, és nem okvetlenül egy elképzelt szép kép ideája vezeti, sokkal inkább a megjelenítés mágikus ereje. Nála ezért létfontosságú a narráció, a tartalom-centrikusság itt a kimondás felszabadulását jelenti.