Kelet.modern

A valóság mögött az illúzió áll, az illúzió mögött a hazugság, a hazugság mögött az igazság, az igazság mögött a valóság.

A tények és képzelgések, nekibuzdulások és bukások, együttállások és szándékok e pólusai között sejlik fel az a világ, amit Annemie Augustijns fényképei örökítenek meg: Kelet-Európa a 21. században.

A reveláció talán túl ünnepélyes kifejezés e fotók kapcsán, ráadásul erősen vallásos színezetű, s ez aligha illik ahhoz a régióhoz, amelyet bő fél évszázadon keresztül határozott meg egy istentelen és isten nélküli politikai rendszer.

Mégis, Augustijns képei a megvilágosodás erejével hatnak, hiszen jóval többet tárnak fel a keleti blokk legutolsó évtizedéből, semhogy valamiféle vizuális történetírásként lennének jellemezhetők.

Augustijns fotóiról hiányoznak az emberek: szállodák, múzeumok, épületek belső terei hozzák létre azt az atmoszférát, amelyben fonákjáról, a hiánya által mutatkozik meg a kelet-európai ember és az a modernizmus, amely egyszerre hat izzadságszagúnak s fogantatása pillanatában idejétmúltnak, ugyanakkor megragadja az embert bumfordi örökkévalóságával.

Időtlen tárgyak és terek a főszereplői e képeknek, egy örökre letűnt kultúra lenyomatai, amelyek keserű nosztalgiát ébresztenek a nézőben.