Civil szentség, profán háború

Molnár Ágnes Éva legújabb munkái intim szituációkba vezetik a nézőt, ám ezúttal nyugtalanító helyzeteknek lehetünk szemtanúi: bepillanthatunk mások magánéletébe, modellezett szituációkon keresztül. A kiállítás két sorozatot mutat be, egymással párhuzamba helyezve őket.

A művész Polgárháborúk című sorozatán olyasmit láthatunk, amit remélhetőleg soha nem kellett végignéznünk, illetve nem voltunk alanyai hasonló bánásmódnak, név szerint a családon belüli erőszaknak. Molnár Ágnes Éva a társadalmi nemi szerepek kutatása során kezdett a férfi-nő kapcsolattal foglalkozni, legújabb képein az erőszak felől közelítve meg a témát.

Témaválasztása két súlyos problémára hívja fel a figyelmet: a nőket ért bántalmazásra otthoni körülmények között, illetve az erőszakosság jelenlétére az otthonokban a televízión keresztül. E két jelenséget, a globálist és a lokálist állítja párhuzamba a sorozatban: népek egymás elleni harcát vetíti rá, fordítja le az egyes emberek, férfiak és nők közötti viselkedésre.

Az illetéktelenek számára legtöbb esetben láthatatlan családon belüli erőszaknak, pontosabban a nő bántalmazásának dokumentálójává lesz a művész, a fotók bizonyítékok. A fotós mégsem dokumentarista, hiszen ha az lenne, távolba helyezne egy olyan eseményt, amely minden nap megtörténhet az otthonokban.

A stilizált verekedés nem elborzaszt, inkább ráirányítja figyelmünket egy titkolózásba burkolózó, valóságos társadalmi problémára és elgondolkodásra késztet a nemi szerepekről, intimitásról: valóban a család magánügye egy testi sértés? A beavatkozás a „civil szentség” megsértése?

A Profán szentség című sorozat kiállított munkáinak tágan vett témája is az intimitás: egy szülés, egy találkozás a jóssal, boncolás. A globális-lokális, külső-belső párhuzam ezen a sorozaton is megfigyelhető. A külső, profán, mindennapi helyzet, amelynek belső, intim, szakrális párja a kép maga, a művész által eljátszott szereplők pólóján látható, ezzel beemelve a külvilágot egy szakrális eseménybe.